Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 25 (22. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
712 annyi embert építettek be a demokratikus pártokba, hogy a demokratikusan választott kormány működését megakadályozta? Ugye, ezt mondják, tisztelt képviselőtársaim? Én ezzel egyetértek, csak ha ennek a felelősét keressük, akkor nem a jelenlegi ellenzék soraiban kell keresni, hanem ennek azok a politikai vezetők a felelősei, akik működtették akkor a politikai rendőrséget. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétp erces hozzászólásra következik Dávid Ibolya asszony, az MDF képviselője. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ez év június 19én hangzott el itt, az Országgyűlésben a miniszterelnök úr bejelentése, amely szerint törvényt kívá nnak ez ügyben előterjeszteni. Meg is született a miniszterelnök úr önálló indítványa, azóta született a kormánynak egy előterjesztése. A két héttel ezelőtti expozéban az előterjesztő igazságügyminiszter úr már mást mondott, mint ami az írott anyagban, a kormány által elfogadott anyagban benne volt. Azt követően napokig hallhattuk, hogy milyen egyeztetések folynak a két kormánypárt között, hogy tartalmában hogyan kellene ezt a törvényjavaslatot megváltoztatni. Aki újságot olvas, már látott ilyen anyagot - a mai napig nem érkezett be ide, az Országgyűlésbe egyetlenegy egyeztetett anyag sem erről. Ez az előterjesztésnek és az előterjesztőknek a felelőssége, hogy egy ilyen rendkívül kényes ügyben, ami nem a szolgálati viszonyban lévő személyek ügye miatt kénye s, hanem akár a levéltár vagy a kutatható adatok miatt rendkívül kényes, ilyen rendkívül igénytelen munkával kínálta meg az Országgyűlést a kormányzat. Ezek után Mécs Imre képviselő úr az előbb elmondja, hogy ma sem kellene lezárni az általános vitát, mert még mindig esély van arra, hogy egy egyeztetett javaslat az Országgyűlés elé kerül. Nincs erre lehetőség, az Országgyűlés elfogadta az ülés napirendjét, ezért a mai napon az általános vitát minden bizonnyal le kell zárni. Az pedig az előterjesztők felelős sége, hogy a mai napig nincs előttünk egy olyan anyag, amely érdemi és komoly vitára alkalmas lenne. Ezt nem lehet áthárítani a képviselőkre. Nem lehet egy többségi, össznépi bölcsességre bízni, hogy majd itt valami megszületik ebből a vitából. Azt az előt erjesztőnek már az előterjesztés megfogalmazásakor tudni kell, hogy mit akar. Ez az előterjesztés pedig nem tükrözi azt a szándékot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólás következik Mécs Imre úr, az SZDSZ képviselője. (14.20) MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt előttem Felszólalók! Azt hiszem, elég pontosan szoktam fogalmazni. Most is úgy fogalmaztam, hogy a rendszerváltás után közvetlenül nekem az volt a legnagyobb csalódásom, hogy rájötte m, nincs az országnak több elitje. (Demeter Ervin: Rossz körökben forogtál!) Tessék? (Demeter Ervin: Rossz körökben forogtál!) Na jó, ez a két percemből megy el, úgyhogy nem reagálok rá. Tehát nincs. A társadalom a ’89 előtti időkben lazán, de kötődött, mi nden szintjén kötődött a hatalomhoz. És ezt kell észrevennünk. Nem voltak valódi szervezetek, nem voltak valódi közösségek, hiszen a bomlasztás mindenütt működött, az egyházaktól kezdve a társadalmi szervezetekig, üldözték a politikai szervezeteket - ezt m agam is tapasztaltam ’75 óta , ennek következtében nem alakulhattak ki. Láttuk is azt, hogy akár az MDFnél, akár az SZDSZnél, akár máshol nagyon sokan voltak a régi állampárt tagjai vagy azoknak a funkcionáriusai. Az előző kormányban több volt MSZMPtag volt, mint a HornKunczekormányban. Ez egy tény. Ez tény. Ezen el kellene gondolkodni, és nem azt mondani, hogy nincs igazam. Egy nagy
