Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 25 (22. szám) - Az Állami Számvevőszék 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az Állami Számvevőszék 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
674 Az elismerő szavak, amelyekkel itt az előttem felszólaló kollégák adóztak, nem elégszer ismételhetőek meg, mégis a s zép szavak mellé én azt mondanám, hogy talán a tevékenység legnagyobb elismerése ebben a pillanatban az lenne, ha a lehető legrövidebb időn belül a parlament képes lenne az Állami Számvevőszék két hiányzó alelnökét megválasztani, ennek nem lennének politik ai akadályai, hiszen a személyi feltételek, a választék, ha tetszik, rendelkezésre áll. Sok mindenről lehet beszélni az Állami Számvevőszék éves beszámolója, illetve jelentése kapcsán, én két kérdéskör köré csoportosítanám a mondanivalómat. Az egyik - amir ől szintén részben már itt esett szó, mármint az előttem megszólalók és az Állami Számvevőszék elnöke is és maga a jelentés is tárgyalta, az egyik kérdéskör, amit érintenék - az Állami Számvevőszék működésének korlátozottsága, mármint működési lehetőségein ek korlátozottsága, és az ebből adódó bizonyos gondok. A másik kérdéskör, amivel részletesebben foglalkoznék, már amennyire az időkeret engedi, az Állami Számvevőszék által feltárt problémák közül néhány olyat - pontosabban hármat - emelnék ki, amelyet én különösen fontosnak tartok, és a parlament megoldandó feladatai között tartok számon. (Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Tehát az első kérdéskört valahogy úgy lehetne megfogalmazni, hogy tudjae teljesíteni az Állami Számvevőszék a korábban idézett feladatát, tehát a közvagyon felhasználásának átláthatósága biztosítását, illetve az elszámolhatóság biztosítását. Maga az Állami Számvevőszék jelentése is kiemeli, hogy a jelenlegi hatáskörrel ezt csak korlátozottan tudják teljesíteni. Itt két kritikus pont létezik, és ezt is a jelentésből kivehetjük, és az Állami Számvevőszék elnökének itteni felszólalása is érintette ezeket a kérdéseket. Az egyik kérdéskör, és ezzel a képviselőtársaim is érintőlegesen foglalkoztak, abból a tényből fakad, hogy közszolgáltatások, beruházások közpénzekből, nagyon sok esetben magánvállalkozásokon keresztül valósulnak meg. Természetesen abban nincs vita a különböző pártok képviselői között, hogy ez elkerülhetetlen, sőt nagyon sok előnnyel járó megoldás, ugyanakkor - és ez is elhangzott itt - erre a Számvevőszék feladatkörének meghatározásakor nem készült fel a törvényalkotó, nem alkottunk olyan törvényeket, amelyek biztosítanák, hogy követhetőek is legyenek a közpénzek, ha az állam magánvállalko zásokon keresztül valósítja meg a feladatait, és áll ez természetesen az önkormányzatokra is. És nemcsak a magánvállalkozásokra áll ez, ez szintén szerepel a jelentésben, hanem nagyon sok esetben az állam, illetve az önkormányzat saját tulajdonában lévő tá rsaságokon keresztül valósítja meg a feladatait. Formálisan, jogi értelemben az Állami Számvevőszék lehetőségei a közpénzek felhasználását tekintve ezen a területen is igenigen korlátozottak, elvben az ilyen társaságok akár meg is tagadhatják a közpénzek felhasználásának ellenőrzését. Itt tehát lenne és van lehetősége a parlamentnek, a törvényalkotásnak, hogy a Számvevőszék számára a jelenlegi jogi keretek megváltoztatásával biztosítsa az egy mondatban összefoglalt feladatainak jobb teljesíthetőségét. A má sik ilyen terület, amiről beszélek, ami korlátokat jelent, illetve a korlátok problémát jelentenek a Számvevőszék számára, és itt is a parlamenti pártoknak, illetve képviselőknek nyilván önvizsgálatot is kell tartani, a pártok pénzfelhasználását érintő tev ékenység. A Számvevőszék jelentésében is szerepel, hogy a választási eljárási törvény nem számol a realitásokkal, hiányos ebben a tekintetben, és ez eleve akadálya annak, hogy a Számvevőszék kellő mértékben át tudja tekinteni a pártok gazdálkodását. De ha őszintén szembenézünk a tényekkel, akkor azt is világosan láthatjuk, hogy nemcsak ez a probléma. Hiszen ha a választási kampányok idején bárki nyitott szemmel jár, és utána veszi a fáradságot, és a pártok választási kiadásairól szóló, hivatalosan közzétett beszámolót megnézi, akkor nem valószínű, hogy az esetek jelentős részében vagy egy részében reálisnak tűnnek ezek a beszámolók, a Közlönyben közzétett beszámolók. Az Állami Számvevőszéknek ugyanakkor nincs lehetősége, csak arra, hogy a pártok hivatalos kö ltségvetésén keresztül folyó pénzeket ellenőrizze, azt már a jelenlegi törvények értelmében nem ellenőrizheti, hogy az egyébként könnyen megfogható kiadásokat, például újsághirdetéseket,
