Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 24 (21. szám) - Dr. Fodor Gábor (SZDSZ) - az igazságügy-miniszterhez - "Kikre vonatkoznak az egyenlő esélyek?" címmel - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
480 Köszönöm szépen, a válaszát természetesen nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pá rtok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : A képviselő úr a választ nem fogadta el. Ezért kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm. Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 190 igen sz avazattal, 146 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta. Dr. Fodor Gábor (SZDSZ) - az igazságügyminiszterhez - "Kikre vonatkoznak az egyenlő esélyek?" címmel ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Fodor G ábor, az SZDSZ képviselője, interpellációt nyújtott be az igazságügyminiszterhez, “Kikre vonatkoznak az egyenlő esélyek?” címmel. Fodor Gábor képviselő urat illeti a szó. DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tiszte lt Miniszter Úr! A sajtóban megjelent hírek szerint a foglalkoztatás terén mindenki számára egyenlő esélyt kíván teremteni a minap alakult Esélyegyenlőségi Főigazgatóság. Új programok kidolgozásával próbálnak segíteni azoknak a fogyatékkal élőknek, nőknek és romáknak, akik a hátrányos megkülönböztetés áldozatai. Úgy vélem azonban, hogy mindez még nem elég - a diszkrimináció nem csupán a munka világát sújtja. Kétségtelen tény például, hogy nemzetközi összehasonlításban is erős az idegenellenesség Magyarorszá gon. A romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés az élet majd minden területén érvényesül. Kaltenbach Jenő, az etnikai és kisebbségi jogok országgyűlési biztosa egy konferencián elmondta, hogy a diszkrimináció megnyilvánulása mindennapos Magyarországon, és egyre inkább teret nyer az a felfogás, miszerint a romák és nem romák közötti kulturális különbségek áthidalhatatlanok. Nem kevésbé elkeserítő a helyzet a fogyatékkal élő emberek esetében sem. Sajnos, a társadalom jelentős része általában csökkent érté kűnek tekinti őket, a munkaadók pedig nem szívesen foglalkoztatnak ilyen embereket, még akkor sem, ha fogyatékosságuk a legkevésbé sem gátolná őket munkájuk tökéletes elvégzésében. Kétségtelenül fennálló probléma a 40 év felettiek helyzete is: Magyarország on ma komolyan fenyegeti őket az életkor szerinti diszkrimináció veszélye. Országosan közel másfél millió embert érinthet ez a probléma, hogy félnie kell attól: szakmai karrierje, tevékeny élete idő előtt, kényszerűen véget ér. Európában ez idő alatt az ak tív élet és a nyugdíjas kor közötti határ egyre elmosódottabbá válik, az idős emberek társadalmi szerepvállalását újragondolják. Sajnos, a nemek szerinti diszkrimináció is élő hagyomány hazánkban. A problémát nem az képezi, hogy a férfiak és a nők nem egye nlőek - ez biológiai adottság , a probléma az, hogy társadalmunkban a két nem esélyei nem egyenlőek, vagyis a mai Magyarországon egy nőnek számos hátrányt kell elszenvednie az élet legkülönbözőbb területein, kizárólag azért, mert nő. E hátrányok igen jele ntős hányada olyan mélyen épült be mindennapjainkba, hogy fel sem tűnik mindenkinek: nemi hovatartozás szerint megkülönböztetni az embereket éppen úgy diszkrimináció, mintha faji, vallási vagy etnikai alapon tenné azt. Márpedig egy demokratikus jogállamban , mint amilyen Magyarország is, a diszkrimináció bármely formája elfogadhatatlan. Az Európai Unió 2000ben két antidiszkriminációs irányelvet fogadott el, amelyeket a tagállamoknak 2003 végéig - Magyarországnak a csatlakozásig - be kell építeniük a
