Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 18 (20. szám) - A Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 2001. évre vonatkozó részének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - ÉKES JÓZSEF (MDF): - ELNÖK (Harrach Péter): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
435 melyik kormányzat nem a saját munkáltatóit, a sajá t munkavállalóit védi, ha nem a magyar? Próbálja meg azt valaki Németországban, Olaszországban, Franciaországban művelni, amelyet most Keller államtitkár úr itt nekünk szép szavakkal akar elmesélni, hogy hogy lehet behozni a külföldi multinacionális cégeke t ilyen óriási munkákra. Ezeket védi ön. Ha tetszik, ha nem, ön a kormányzati szerepéből fakadóan próbálja most ezt a védernyőt húzni a téma fölé. Ugyanerre a hangra beszélt Csillag miniszter úr néhány nappal ezelőtt a sajtóban, amikor azt mondta, hogy a m agyar fővállalkozások nem is képesek vasútépítésre, autópályaépítésre és gátépítésre. Hogy jelenthet ki egy felelős magyar kormányzati tényező ilyet, hogy nem képesek, amikor az elmúlt években minden megvalósult hazai fővállalkozásban, még a tiszai gátépí tés is!? Tudom, hogy önnek nem tetszik, de mégis megvalósult. Éppen ezért tartom súlyosnak, hogy önök ez ellenében kampányolnak, holott már a kampányidőszak letelt. Vagy önöknek újrakezdődött? Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : A következő felszólaló Ékes József képviselő úr, MDF. ÉKES JÓZSEF (MDF) : Köszönöm, elnök úr. (Keller László felé:) Elnézést, államtitkár urat kellett volna az előbb mondanom, de annyira ismerjük egymást, hogy… (Keller László: Semmi baj.) Megközelítés kérdé se. Olyan nagy távolság az általunk mondottakban nincsen. Ha magát a szolgáltatóipart vagy bármelyik, ’90 óta privatizálásra került szektort nézzük, ára alatt lett értékesítve. Azt hiszem, ezt a képviselő úr is nagyon jól tudja. Ezt mondom azért is, mert a gázszolgáltatás esetében most utólag, a kormányzati költségvetésből kell az önkormányzatokat kielégíteni, mert ha az akkori valós értékén lett volna értékesítve a gázszolgáltatás, akkor más lenne a helyzet. Ezt én úgy próbálom megközelíteni, hogy a magyar valóság kissé más: kényszervállalkozások. Soha nem került akkora tőkejuttatás a hazai vállalkozás kezébe, hogy meg tudott volna erősödni. Tehát ha effektíve munkával maga a kormányzat vagy a törvényalkotás nem tudja őket serkenteni vagy segíteni, akkor ve rsenyképtelenné válnak az Unión belül. (16.20) Ezt határozottan tudom én is, hosszú időt töltöttem külföldön munkavállalással, tehát ismerem a magyar vállalkozási szektornak azon részét, amelyik tőkehiánnyal küszködve próbál megfelelni a külföldi versenytá rgyalásokon. Megint más az, hogy a Széchenyitervben voltak bizonyos eltérések, amit ön most mint államtitkár felvet. Tanulási időszakát éltük a Széchenyitervnek is, de ha csak ilyen szinten tudunk a hazai vállalkozásnak tőkét juttatni, akkor az nagyon ke vés. Az uniós csatlakozás 2004ben be fog következni. Közel százezer vagy egymillió hazai vállalkozásnak kell valamilyen útonmódon megfelelnie az uniós követelményeknek. Felteszem magamban a kérdést és az államtitkár úrnak is, hogy a mai ismeretei szerint körülbelül hány fog megfelelni ennek. Köszönöm. ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Következik Keller László, MSZP. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban, amit Ékes képviselő úr felvetett, ú gy gondolom, nincs nézetkülönbség köztünk. Tehát megerősítettem az előző kétpercesben is, hogy szükséges erősíteni a hazai kis- és középvállalkozásokat. De Fónagy képviselő úrnak a megszólalására: sokat vitatkoztunk azon, hogy vajon a közbeszerzési törvény megkerülése ténylegesen törvényes vagy törvénytelen. Ezen most már nincs értelme vitázni, és igazából nem is ez a kérdés, képviselő úr.
