Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. december 4 (40. szám) - A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ):
3195 Köszönöm szépen. A bizottsági előadók felszólalásainak végére értünk. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, tízperces időkeretben. Megadom a szót Bőh m Andrásnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó. DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, a korábbi fővárosi törvénynek ez a rendelkezése, amely ma már csak az önkormányzati törvénynek egy része , egy politikai gyúanyag hosszúhosszú évek óta, ami elsősorban abból táplálkozik, hogy amikor az önkormányzati törvény megszületett, az akkori törvényalkotók nem gondolhattak mindenre. Később pedig a politikai viszonyok megakadályozták, és teszik ezt a ma i napig, hogy egy kiegyensúlyozott, ésszerű átalakítás történjen meg a budapesti önkormányzati rendszerben. Igyekszem a mai felszólalásomban - persze vagy elhiszik, vagy nem, mert azért a helyzet meghatározó - elsősorban nem fővárosi képviselőként foglalko zni a dologgal, hanem magával azzal a problémakörrel, amit ez a politikai életben, és nemcsak Budapesten, hanem az országos politikában is jelent. Hadd mondjam el, engem a forrásmegosztás mögöttese, ez a vita a mindannyiunk által ismert Matrjoska babaprob lémára emlékeztet. Miről is van szó? Az első problémát természetesen az jelenti, hogy az önkormányzatok összessége miként részesül a központi költségvetésből, tehát az önkormányzatok feladatára mit ismer el a központi költségvetés. Az első baba kinyitása u tán nyilvánvaló a mindenkori költségvetési helyzet miatt, hogy az önkormányzatok soha nem rendelkeznek olyan központi ellátással, ami valamennyi feladat maradéktalan kielégítésére elég lenne - ez az első feszültséggóc. A következő probléma ezen belül: Buda pest és az önkormányzati ellátás viszonyrendszere. Sehol másutt az önkormányzatok között nincs olyan tünet, mint Budapesten a további huszonhárom kerületi önkormányzat; semelyik más önkormányzatnál nem merül az fel, hogy olyan parlamenti döntés szülessen, hogy a központi költségvetésből járó ellátmányt bizonyos szempontok szerint csökkentik. Én nem kívánom részletezni, hogy mi történt az utolsó két költségvetés elfogadása folyamán - ami lényegében egy kétéves volt , de abban talán egyetértünk, hogy ebből a z önkormányzati tortából Budapesten tovább fogyott az elosztható keret. A következő, és ez talán már a leglényegesebb felé halad, a főváros és a kerületek viszonya. Ez elsősorban nem politikailag tagolt, mert én szeretnék emlékeztetni arra - néhányan ismer ték a helyzetet akkor is , hogy 1990ben, az önkormányzati választások után egy olyan politikai szituáció alakult ki, hogy a budapesti kerületekben tizenhét vagy tizennyolc szabad demokrata polgármester ült - ilyen többséggel semmivel sem voltak könnyebbe k a viták. Miért? Mert a kerületek és a főváros között más problémák exponálódnak, és egyik mellett sem lehet érvelni eredményesen. Budapest főváros törődni köteles a tömegközlekedéssel, a kórházakkal, a színházakkal, a köztisztasággal és számos olyan üggy el, ami a kerületekben nem jelentkezik problémaként. A kerületekben lényegesen több az utakkal való törődés, természetszerűleg a lakásokkal való törődés, és egy csomó olyan kérdés, ami viszont a főváros problémái között nincs a legelsők közé emelve. Ez egy olyan természetes érdekösszeütközés, hogy az érintett felek nem tudnak egymás érdekeire is maximálisan figyelemmel lenni. Ismét emlékeztetek a következő Matrjoska babára: kicsi az a keret, amin egymás mellett osztozni tudnak, rendkívül pici szelet jut a méltányosság gyakorlására. És van még egy baba, ez a baba pedig a kerületek egymás közti érdekrendszere. Ne felejtsük el, hogy Budapesten nagyon sok típusú kerület van. Egészen más feladatai és igényei vannak a budai kerületeknek, mások a külső kerü leteknek, amelyeknél alapvető kérdés a földutak megszüntetése, a csatornázottság; egész más a belső pesti kerületek igénye, amelyeknél a városrehabilitáció, a lakások karbantartása a fontos; más a lakótelepekkel rendelkező kerületek igénye, és más ott, aho l meghatározóan kertvárosi környezet van, családi házakkal.
