Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. december 4 (40. szám) - A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ):
3196 Ez mindmind olyan feszültségeket jelent, amit csak alkalmi érdekszövetségek oldanak fel, jól vagy rosszul. S a problémát ez okozza tulajdonképpen ebben a vitában, hogy a kerületek vagy felsorakoz nak valamilyen közös érdek mellé szigetenként, különböző csoportokban, vagy ami még rosszabb: a politikát, a politikai választóvonalat választják az egymás közti vitáik rendezésére, illetve a Budapest fővárossal kapcsolatos vita rendezésére. Ez az a helyze t, amibe nem lehet belenyugodni, hogy ez így legyen, elsősorban azért nem lehet, mert a politikai szerencse forgandó. Ne felejtsük el, hogy az elmúlt ciklusban közel azonos arányban volt az úgynevezett baloldali és az úgynevezett fideszes testületek és pol gármesterek aránya a fővárosban. Észleltük nemegyszer - és nem akarok kölcsönös vádakat mondani meg hallgatni sem , a politikai válaszok arról szóltak, hogy bizonyos kérdésekről, bizonyos ügyekről politikailag egészen másként gondolkodik a főváros vezetés e, mint az akkori jobboldali vezetés. Ha a mostani választások utáni politikai viszony mellett történne a rendezés, az katasztrófát okozna. Olyan választási eredmény született, hogy alig néhány kerületben van úgynevezett jobboldali vezetés és polgármester. Meg szabade azt tenni, hogy ez az érdekrendszer úgy legyen megoldva, hogy elsöprő politikai többséggel legyenek bizonyos budai kerületi igények háttérbe szorítva, más igényekkel szemben? Semmi garancia nincs arra, hogy a következő választásnál nem fordít ott eredmény születik, és ehhez most egy rossz gyakorlat alapozná meg a következő évek eljárását. Mindez arra mutat, hogy meg kell próbálni olyan objektív módszert választani, ahol a módszer kiválasztása kapcsán helye van a vitának, tehát hogy milyen szemp ontok szerint történjék meg a rendelkezésre álló források felosztása, és a minimumra vagy annál is szűkebb területre szorítsuk a szubjektív, az érdek, a politikai szempontok alapján történő elkülönítést. Hadd mondjam el, hogy nem végleges és vitatott móds zer szerint, de évek óta törekszik a főváros arra, hogy megkeresse azokat az ismérveket, amelyek a leginkább jellemzőek a különböző kerületi és fővárosi igények rendszerezésére. Csak a legfontosabbakat említem: természetesen a lakosság, a lakosság korössze tétele, a lakásviszonyok, az útviszonyok azok a kérdések, amelyek forrásai egy rendelkezésre álló torta vagy forrás elosztásánál meghatározható, objektív szempontok szerint szétoszthatók. Most a törvényalkotást arra kényszeríti az Alkotmánybíróság döntése, hogy az üggyel foglalkozzon. Tekintve, hogy itt vannak népszerű tévedések, ezért szeretném röviden összefoglalni, hogy miről is szól ez az alkotmánybírósági döntés. Az apropóját az adta meg, és ez az, ami alkotmánysértő, hogy azt nem lehet tenni, mint ami t tett a parlament legutóbb, hogy egy úgynevezett minimálértéket szabott meg, hogy a kerületeket legalább ennyi megilleti az összes rendelkezésre álló forrásból, és ezt azért nem teheti meg, mert ezzel elvonásra kerül a főváros rendeletalkotási jogköre, am i az alkotmányban, illetve az önkormányzati törvényben biztosított jog. Természetesen az alkotmánybírósági ítélet az indokolásában továbbmegy, amikor elmagyarázza azt, hogy ezt a jogot nem lehet elvonni, ugyanakkor biztosítani kell azt a garanciarendszert is, ami megakadályozza, hogy adott esetben a Fővárosi Közgyűlés ne törődjön velük, ne vegye figyelembe a kerületek jogosítványait. És kiolvasható az alkotmánybírósági döntésből az is, és ez egy népszerű ellenérv, hogy az úgynevezett egyetértési jog ugyanol yan kockázatot jelent a szavazásos rendszer miatt, hogy a kisebbség jogai vagy akár Budapest főváros jogai pusztán egy szavazás eredménye miatt sérülnek. Az Alkotmánybíróság által megkívánt helyzet orvoslására a most benyújtott törvényjavaslat a jelenlegi ismereteink szerint megfelelő. Ezt a törvényjavaslatot az általam példaszerűen említett modell teszi kötelezően alkalmazandóvá, ennek a feltételrendszerét külön törvény fogja szabályozni. Az természetesen vitatható, hogy a modell szabályait betartottae a Fővárosi Közgyűlés vagy sem - ez vitatható kérdés marad a továbbiakban is, de objektív módon, és nem politikai vagy
