Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 27 (38. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
2917 abban van történelmi felelősségünk, hogy igyekszünk mindent elkövetni, hogy a lehető legjobb feltétellel csatlakozhassunk az Európai Unióhoz, hanem úgy gondolom, abban is felelősségün k van, komoly felelősségünk, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy az állampolgárok a lehető leginformáltabb helyzetben tudjanak az urnák elé járulni. Azt gondolom, az nem járható út, hogy a politikai elit úgymond elhárítsa magáról a döntés felelős ségét, és úgy állítsa az embereket a népszavazás elé, hogy valójában az emberek, a választópolgárok előtt nincsen egészen pontos, tiszta kép. Minket ez az álláspont vezet tehát, hogy erre a népszavazásra úgy kerüljön sor, hogy mindenki, minden magyar állam polgár, aki majd elmegy dönteni ebben a kérdésben, valóságos döntési helyzetben legyen és képben legyen. Ezért úgy gondoljuk, a 44. és 45. számú módosító javaslatokban megfogalmazott álláspontunk... Ezt fejből mondtam, elnézést, pontosítom: csak a 45öst e mlítem, elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, tehát a 45. pontban megfogalmazott módosító javaslatunk az, ami ezt a megoldást szolgálja. Még egyszer: ennek a kérdésnek a legapróbb részleteit reményeink szerint majd a hétfői integrációs bizottsági ülésen fog ják tudni a pártok képviselői tisztázni. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Kérdezem, kíváne még valaki ehhez a vitaszakaszhoz felszólalni. (Nincs jelentkező.) Mivel több felszólaló nem jelent kezett, a részletes vita e szakaszát lezárom. Megnyitom a részletes vita utolsó, nyolcadik szakaszát az ajánlás 14. pontjaira. Itt is jelentkezett Salamon László. Megadom a szót mint előre bejelentett felszólalónak. DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Az ajánlás 3. és 4. pontjában foglalt módosító javaslat indokolását kell most e vitaszakaszban előadnom. A 3. pontot illetően nem fogok sokat beszélni, mert itt nyitott kapukat döngetek. A bizottságban a kormánypárti képviselők is támogatták azt, hogy a jelen alkotmánymódosító törvényjavaslathoz fűzött preambulum maradjon el, mert az sem megszövegezésének egyes elemeiben, de egész megfogalmazásában sem igazán illik, nem igazán méltó színvonalú ahhoz a kérdéshez, amit a törvényjavaslat rendezni aka r. Ebben tehát egyhangú vélemény alakult ki a bizottságban, így tehát további érveket a 3. számú módosító javaslatunk elfogadásához nem kell fűznöm. Az ajánlás 4. pontjában az alkotmányunkat - most nem az alkotmánymódosító törvényjavaslatot, hanem az 1949. évi XX. törvényszámmal jelzett alkotmányunkat - javasoljuk új preambulummal ellátni. Ugyan ez az 1949. évi XX. alkotmány egy gyászos év árnyékát viseli magán, sokan szoktak utalni arra, hogy ez az alkotmány eredeti megszületésében a sztálinista kor termék e, azonban mindig fontosnak tartjuk elmondani, hogy az 1989. évi rendszerváltó alkotmánymódosítás ennek az alkotmánynak a szövegét gyökeresen és részleteiben átírva tulajdonképpen valójában egy új alkotmányt teremtett, egy olyan új alkotmányt, amely a demo kratikus jogállam követelményeinek alapvetően megfelel. Ez az 1989. évi alkotmánymódosítás egy olyan preambulumot tartalmaz, amely ennek az alkotmánynak az ideiglenes jellegét, az átmeneti jellegét hangsúlyozza, lévén, hogy a rendszerváltozáskor az alkotmá nymódosító politikai tényezők, akik a mandátumukat akkor még nem szabad választás alapján nyerték, hanem alkotmányozási munkájukat a Nemzeti Kerekasztaltárgyalások eredménye szellemében és jegyében vitték véghez, nem érezték magukat arra legitimáltnak, ho gy végleges alkotmányt alkossanak. Ezért utal arra az alkotmány szövege, hogy ez egy átmeneti alkotmány, addig van rá szükség, amíg a Magyar Köztársaság nem alkot új alkotmányt.
