Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 17 (19. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
292 támogatta, miközben mellőzte a többi család megfelelő mértékű támogatását”. Nos, ez az állítás annyira nem felel meg a valóságnak, hogy a fordítottja az igaz. Az egy lakosra jutó pénzbeli társadalmi juttatások nagysága 1998 után épp a legtehetősebb népességötödben csökkent relatíve, miközben a legszegényebb népességötödben növekedett. Ma tehát az országos átlaghoz k épest a leggazdagabb családok kevesebb pénzbeli juttatást kapnak, mint a Hornkormány utolsó évében, míg a legszegényebbek részesedése nőtt a juttatásokból. Több ezer háztartás adatai annak ellenkezőjét bizonyítják, amit Kárpáti Zsuzsa szocialista képvisel őtársam elmondott. (15.30) Itt kell megjegyeznem, hogy Béki Gabriella képviselőtársam a vitában azt mondta, hogy a Fideszkormány a jobb anyagi helyzetben lévő családokat támogatta jobban; az előbb elmondott adatok az ő állítását is egyértelműen cáfolják. Kósáné Kovács Magda képviselőtársam azt állította, hogy az elmúlt négy évben a gyermekszegénység növekedett. Ennek a tendenciának a fordítottja az igaz, tehát az, hogy a gyermekszegénység jelentős mértékben csökkent. Az Info Társadalomtudomány 2001. októbe ri számában jelent meg a “Szegénység Magyarországon” című cikk. Itt három év adatai mutatják, hogy az átlagos ambivalens jövedelem 50 százaléka alatt élő családok körében a gyermekszegénység 1992ben a gyermekes családok 10,1 százalékát, 1996ban, a Bokroscsomag után a családok 14,9 százalékát, míg a polgári kormány időszakában, 2000ben 11,9 százalékát sújtotta. Ez tehát a megfelelő cáfolat. A gyermekszegénység csökkenését mind a gyámügyi, mind a háztartási statisztikai adatok is egyértelműen jelzik. A Ho rnkormány idején 420 ezer veszélyeztetett gyermeket regisztráltak a gyámügyi hatóságok, ma mintegy 270 ezret. Én nagyon nagyra értékelem azt az eredményt, hogy a polgári kormány 150 ezer olyan gyermeket emelt ki a veszélyeztetettség köréből, akik a szocia listaszabad demokrata Hornkormány időszakában veszélyeztetett körülmények között éltek. Az már számomra egyszerű etikai kérdés, hogy egy képviselőtársam a veszélyeztetettek körének egyharmados csökkenését növekedésnek állítja be. A gyámhatósági adatok me llett több ezer háztartás adatai is arra utalnak, hogy a gyermekes családok Hornkormány alatti hátrányos jövedelmi helyzete javult, azaz mind az egygyermekes, mind a többgyermekes családok jövedelmei évről évre jobban növekedtek, mint a lakossági átlagjöv edelem. Kósáné Kovács Magda képviselőtársam állításával ellentétben nem lecsúsztak, hanem kiemelkedtek a Hornkormány alatti áldatlan helyzetbe került nagycsaládosok összességében is, és azok is, akik a legszegényebb egymillió között élnek. Hadd említsek n éhány példát arról, hogyan javultak a leghátrányosabb körülmények között élő gyermekes családok életkörülményei a polgári kormány ideje alatt! Az egyik ilyen példa a személygépkocsi elterjedése. Míg a legszegényebb népességtizedben élő háromgyermekes csalá dok közül csak minden tizenkettedik rendelkezett 1997ben, tavaly már minden ötödik. Az ugyancsak a legszegényebb népességtizedben élő kétgyermekes családoknak már harmada rendelkezik gépjárművel, míg a Hornérában csak ötödüknek volt erre lehetősége. Ha m egnevezzük a vezetékes telefonnal rendelkezők arányát, akkor szintén rohamos javulás történt az elmúlt években. A Hornkorszak alatt a legszegényebb népességtizedben élő háromgyermekes családoknak csak egyharmada rendelkezett vezetékes telefonnal, ma több mint a fele rendelkezik. A legszegényebb népességtizedben élő kétgyermekes családok körében már kétharmados a telefonellátottság az akkori 50 százalékkal szemben. Egyértelmű a társadalmi, gazdasági helyzet javulása a legelesettebb körülmények között élő gy ermekes családok körében is, csak a szakszerűtlenül végzett, nem hivatalosan elismert zugfelvételek állíthatják ennek az ellenkezőjét. Itt kell megjegyeznem, hogy mindenképpen egy optimista jövőkép jele az, ha a legszegényebb családok vásárolnak olyan fogy asztási javakat, amelyek használata után akkor is fenntartási díjakat kell vállalniuk, ha például csak ritkán járatják az
