Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 27 (38. szám) - Az 1993. augusztus 4-e és 1995. december 31-e között önkormányzati hozzájárulásból létesített gázközművagyonnal kapcsolatos önkormányzati igények rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - TÓTH IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2826 kezdeményezett a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságánál. Az Alkotmánybíróság 36/1998. (IX.16.) AB hat ározatával alkotmányellenességre hivatkozással lényegében megsemmisítette a gázműjárandóság 40 százalék értékű kiadásáról szóló korábbi rendelkezést. Az Orbánkormány az előzőekben vázolt ellentmondásos visszaélésektől terhelt előzmények után örökölte meg 1998 májusában a megoldandó gázközműügy anyagi és összes erkölcsi terheit. Ezt követően megalkotta a gázközművagyonnal összefüggő igények rendezéséről szóló 2001. évi LVI. törvényt. Ez volt tehát az első igazi lépés a probléma megoldása érdekében. Már akko r is láttuk, hogy a gázközmű teljes vagyoni rendezése további lépéseket igényel, ezért az LVI. törvény 1. §ának második mondatában már rögzítettük, hogy az 1993. augusztus 4e és ’95. december 31e közötti időszakban önkormányzati és lakossági forrásból l étesített, de a gázszolgáltató társaság tulajdonába került és az állam által privatizált gázközművekkel összefüggésben keletkezett önkormányzati igények rendezéséről külön törvény rendelkezik. Ezért kellett tehát a jelenleg tárgyalt törvényjavaslatot a jel enlegi kormánynak 2002. október 30ig az Országgyűlésnek benyújtania. Néhány szó a most beterjesztett T/1219. számú törvényjavaslat által választott megoldásokról: azok törésvonalai, ellentmondásai az önkormányzatok látószögéből. Alkotmányossági szempontbó l nem fogadható el az az előterjesztésben szereplő megoldás, hogy nem valósult meg az egyes településeken létrejött gázberuházások és ennek alapján megállapítható igények tényleges felmérése. Ugyancsak aggályosnak látszik a követelésnek úgynevezett önbeval lásos módszerrel történő igazolása. Azok az önkormányzatok, amelyek okiratokkal tudják igazolni a saját, illetve lakossági források felhasználását, járandóságban részesülnek. Azok a települések azonban, ahol az iratok valamilyen oknál fogva már nem találha tók meg, elesnek az igény érvényesítésétől. Gyakran nem az önkormányzatok hibájából nem lelhetők fel az iratok, hanem költözés, elemi csapás miatt, valamint annak következtében, hogy a gázszolgáltató társaságok az iratokat nem juttatták vissza az önkormány zatok részére. Az igénykielégítés tehát - és itt a fő probléma - elválik a megvalósult gázberuházás tényétől. Egyegy település követelésének kielégítése nem a ténylegesen létrejött beruházástól függ, hanem attól a végeredményben technikai szemponttól, hog y birtokában vane a szükséges nyilvántartásoknak és iratoknak. Amennyiben nincs birtokában az iratoknak, ez esetben hiába létezik fizikailag a gázközmű, az nemlétezőnek tekintett térítési szempontból. Az 1993. évi LXXXII. törvény az elszámolás alapjául az igazolt költségeket tekinti, amelyek nem azonosak a számlákkal. A felmérésből, értékelésből nem derül ki, hogy a leágazó vezetékeknél miért nincs szükség írásos dokumentumra a lakossági erőből megépült vezetékek tulajdonjogátruházásánál. Ha ez automatiku san gázszolgáltatói tulajdon lett, akkor miért nem számolnak a 2. számú melléklet alapján természetbeni munkát, hisz hitelt érdemlő, ha számlát nem csatoltak, akkor az természetbeni munkavégzés útján épült meg. Mindezek alapján állítható biztosan, hogy a b eterjesztett 10,1 milliárd forint értékű vélelmezett és a ténylegesen létező, jogos követelést megalapozó vagyon nagyságrendekkel tér el egymástól. Csak az önkormányzati és lakossági hozzájárulás 100 százalékos kompenzációja tekinthető jogszerű és egyben m éltányos megoldásnak, szemben a megajánlott 56, 58 és 60 százalékos mértékkel. Amennyiben az önkormányzatok számára nyújtandó igény kielégítése során az önkormányzati, illetve lakossági hozzájárulás 100 százaléknál kisebb százalékot venne figyelembe, úgy a hiányzó százalék tekintetében az állam jogalap nélkül gazdagodna, tudniillik az önkormányzati és lakossági forrásból épült gázberuházások privatizálásával az állam extraprofitot realizált. Az idő múlására tekintettel fizetendő kamat megállapításánál minde nképpen indokolt az önkormányzatok számára legelőnyösebb megoldás alkalmazása. A magyar állam ugyanis az önkormányzati forrásátadás eredményeképpen tett szert jelentős vagyoni előnyre. Ez privatizációs bevételben jelent meg, amely bevételt a magyar állam a zóta használta és kamatoztatta. Ugyanakkor
