Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 27 (38. szám) - Egyes pénz- és tőkepiaci tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2810 A beterjesztett törvényjavaslat is igen szűkszavú, hiszen azt mondja az indokolásrészben, hogy "A tőkepiac területén a világszerte tapasztalható visszaesés körülményei között különösen élesen vetődik fel ez a probléma. A tőkepiac fejlődésének elősegítése érdekében a kormány programja írja elő a törvény módosítását." Illetve az Alkotmánybíróság 15/2002. számú határozatával 2003. január 1jétől hatályon kívül helyezte a Hpt. 197. §át, így ezen törvényi passzust mindenképpen módosítani szükséges . Természetesen egyetértve azzal a gondolattal, hogy a pénz- és tőkepiacok, valamint az ezeken a piacokon működő pénzügyi közvetítő intézmények jól regulázottsága rendkívül fontos feladat, nem szabad elfelejtenünk azt a tényt sem, hogy alkothatunk bármenny ire is jól szofisztikált törvényeket, a világgazdasági klíma alapvetően meghatározza a piacok működését. Mindezeken túlmenően a nemzeti kormány akkor teheti a legtöbbet a jól működő pénz- és tőkepiacokért, ha a költségvetési hiányt féken tartja, indokolatl anul nem növeli az inflációt, nem fejt ki nyomást a jegybankra, a monetáris politika cél- és eszközrendszerének befolyásolására, a felügyeleti munka számára biztosítja a nyugodt körülményeket. A fenti feltételek maradéktalan betartása sokkal inkább elősegí thetné a pénz- és tőkepiacok hatékony működését, mint az állandósuló jogszabályi módosítások. Mindezek mellett természetesen még egyszer mondom, szükség van, lehet egyes pénz- és tőkepiaci törvények módosítására az európai uniós jogharmonizációs követelmén yek miatt vagy gyakorlati, ellenőrzési szempontokból kifolyólag is. Ezek után vizsgáljuk meg az előttünk fekvő törvényjavaslat főbb tartalmi elemeit. A javaslat első része a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényt módosítaná. Legfonto sabb elemei a szövetkezeti hitelintézetekre, az Országos Betétbiztosítási Alapra vonatkoznak; de fontos rész az is, ami lehetővé teszi azt, hogy a hitelintézetben egy tulajdonosnak a tulajdoni részesedése az eddigi kivételektől eltekintve a 15 százalékot m eghaladja. Ez utóbbi megítélésünk szerint felesleges engedmény, a nagy külföldi befektetési alapok számára jelent indokolatlan engedményeket, kedvezményeket. Ezt az intézkedést annak idején az Ybl Bank botránya igényelte, azóta ilyen jellegű visszaélés nem volt a magyar bankpiacon, ráadásul a működőképességet sem érinti hátrányosan. Nagyon fontos módosítás a törvényjavaslatban a szövetkezeti hitelintézeteket érintő azon javaslat, amely előírja azt, hogy egy közbülső, 200 millió forintos határ mellett 2007. december 31ére 250 milliós, azaz körülbelül 1 millió eurós minimális saját tőkével kell hogy rendelkezzenek a szövetkezeti hitelintézetek. Belegondolva abba, hogy a jövő év végén 100 millió forintos saját tőkével kell már rendelkezniük, előrevetítjük azt, hogy a hazai takarékszövetkezeti szektor egyetlen esélye a túlélésre a fúziók tömege. Ez már csak azért is be fog következni, mivel a törvény itt - ellentétesen azon szövetkezeti alapelvvel, amely kimondja az "egy tagegy szavazat" elvét - megtartja azt a korlátozást, hogy egy tulajdonosnak a közvetett és közvetlen tulajdoni hányada nem lehet több 15 százaléknál, ráadásul a jogi személyek száma nem haladhatja meg a tagok számának egyharmadát. Amint jeleztem, ez egyrészt fúziós hullámot okoz, ami azt fogja jelenteni, hogy a kistelepülések elveszítik egyetlen működő pénzintézetüket, hiszen a kényszer a hatékonyabb működés felé nyomja a takarékszövetkezeteket, másrészt elbocsátásokkal fog járni, a falusi értelmiség ismét csökkenni fog. A tulajdoni korlátozás f enntartását esetleg indokolhatja az, hogy a magasabb tőkekövetelménynek csak úgy tudnak megfelelni a takarékszövetkezetek, ha megemelik a részjegyek értékét, amelyet így sokan nem tudnak lejegyezni, és ezáltal tulajdoni koncentráció indul meg, és így viszo nylag kevesebb részjegytulajdonos lehet, nagyobb a kitettség egyegy jelentősebb részjegytulajdonos irányába, aki adott esetben a részjegyének kivonásával zsarolhatná a szövetkezetet. Ez a veszély valós lehet, ám a tulajdonlás ilyetén korlátozásával azt ér hetjük el, hogy a takarékszövetkezeteknek vissza kell adniuk engedélyüket, mert esélyük sem lesz az előírt saját tőkekövetelmények teljesítésére. Most ezek után melyik a jobb megoldás? A fúziós hullám vagy a tevékenységi
