Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 26 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HERÉNYI KÁROLY (MDF): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc):
2770 kapcsolódik. Tehát nem szabad azt sugallni a társadalom felé, hogy összesen 20 ezer embert érint - nagyon sok embert érint. És ilyen szempontból mi megléptük a szociális fordulat első nagyon lényeges elemét; úgy gondolom, hogy a gazdasági erőforráshoz ké pest a szociális fordulatban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kellő mértékű lépést hajtottunk végre. Úgy gondolom, hogy ebbe a képletbe kell beilleszteni mindazt, amit ön elmondott. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozz ászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Herényi képviselő úr felszólalásában - amelyet egyébként igen rokonszenvesnek találtam - nem akarnék én semmi mást vitatni , egyetlen dolgot szeretnék vitatni. Ő azt mondta, hogy a minimálbér emelése egy klasszikus baloldali programpont. A minimálbér emelésével egyébként magam is egyetértek - azzal a móddal, ahogyan az előző kormány ezt végrehajtotta, már nem. De a minimálbér emelése egyáltalán nem baloldali program. A minimálbér emelése egy klasszikus neoliberális program, amely azt mondja, hogy azok a vállalkozások, amelyek nem képesek egy magasabb minimálbéren foglalkoztatott bérköltséget kitermelni, menjenek tönkre, tűnjene k el, vonják ki belőlük a tőkét, és fektessék be olyan helyen, ahol az jobban hasznosul. Ez, képviselő úr, nem baloldali, ez egy klasszikus neoliberális elképzelés. Ettől még helyénvaló volt Magyarországon emelni a minimálbért, nem akarom az érdemet elvita tni, de ez azért nem egy baloldali program. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Herényi Károly úr, az MDF képviselője. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Ne menjünk ilyen id eológiai vitákba, hogy mi baloldali, meg mi nem. Egy tisztességes szakszervezet a minimálbéremelésért és általában a bérek emeléséért szokott dolgozni, és ez általában az elmúlt száz esztendőben a baloldal sajátja, ami nem baj, és én ezt nem kritikaként f ogalmaztam meg. A privatizációról annyit, hogy az MDFkormány annak idején, 199094 között azokat a lepusztult, tönkrement cégeket kellett hogy privatizálja vagy megszabaduljon tőlük, nagyon nehéz körülmények között, amelyeket örökölt az előző rendszertől. Azóta eltelt tizenkét év. Ha ma azért kell eladni egy céget, mert nem tudjuk gazdaságosan működtetni, akkor meg kell nézni, hogy ki működtette, hogyan működtette. A privatizációról pedig még annyit, hogy '9498 között, amit az államtitkár úr sikeresnek mi nősített, sikerült a magyar elektromosenergiaelosztó rendszer jó részét privatizálni, ami teljesen fölösleges volt. A mi programunkban ez szerepelt, csak mi az erőműveket szerettük volna tőkeemeléses privatizáció formájában olyan helyzetbe hozni, hogy gaz daságosan, környezetkímélő módon, európai módon tudjanak elektromos energiát termelni. A hálózat eladása eszünkbe sem jutott, mert az nem költségigényes; egy vasat nem kellett volna beletenni - ezt minden normális állam saját kézben tartja. Így fordulhatot t elő, hogy a francia államnak ebben van részesedése. A magyar államnak kisebb részesedése van, mint a franciának; azért, ha jól belegondolunk, ez nemzetstratégiai szempontból is erősen megkérdőjelezhető. Tehát hogyha ugyanez a gondolati séma vezérli önöke t, amely '9498 között, akkor én egyáltalán nem vagyok nyugodt sem a szándékokat, sem a privatizációs eredményeket illetően. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.) (21.50) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) :
