Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 26 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - HORN GYULA (MSZP): - ELNÖK (dr. Szájer József): - HORN GYULA (MSZP):
2703 nyilván önök már sejthették , hogy a kormány úgy gondolja végrehajtani ezt a béremelést, hogy ennek a finanszírozását jórészt a z önkormányzatok nyakába óhajtja varrni. Hogy mennyire nem igaz, hogy Gulyás és Veres képviselő urak módosító javaslata megoldást nyújt a problémákra, arról az előbb már egy kétpercesben beszéltem, amikor elmondtam, hogy egy tízezer fős településnek usque 3 millió forint fog jutni az önök módosító javaslatából, ami körülbelül huszad része a forráshiány szükséges fedezetének. Ezzel egybecseng egyébként az Állami Számvevőszék véleménye, ahol leírja, hogy az összes igény csak a közoktatási béremelésre országos szinten 184 milliárd forint, és 113 milliárd forintra nyújt fedezetet az állami normatíva emelése, tehát itt is látszik az a körülbelül hússzoros igény, ami hiányzik ebből. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Folytatjuk az előre j elentkezett hozzászólók sorát. Megadom a szót Horn Gyula képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. Miniszterelnök úr, öné a szó. HORN GYULA (MSZP) : Elnök Úr! Köszönöm szépen. (Nem működik a mikrofonja.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Egy pillanat, még nem műkö dik... - most már igen. (17.00) HORN GYULA (MSZP) : Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Hölgyeim és Uraim! A javaslatok között szerepel egy olyan, hogy csökkenteni kellene a kormány által javasolt védelmikiadásnövekedést. Én azért is kértem szót, mert megíté lésem szerint ez ma már a belpolitika egyik témája, sokan nyilatkoztak ebben, másrészt pedig egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan alakul a költségvetési támogatásnak a sorsa a NATO szempontjából sem, tudniillik ez a nemzetközi partnereink állásfoglalását, h ozzánk való viszonyát is jelentősen befolyásolja. Hogy mennyire? Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy annak idején a közvéleménynek közösen, az akkori ellenzéki pártok és a mi kormánypártjaink bemutatták azt, hogy ha nekünk meg kellene valósítani azokat a fejlesztéseket, ami a tagsághoz szükséges, ez több mint háromszor annyiba kerülne, mintha semleges ország lennénk vagy egyáltalán kívülállók, a szövetségen belül sokkal, de sokkal olcsóbb a nemzeti védelmi képességnek a biztosítása. Ami kimarad a mai megny ilatkozásokból és érvekből: egy nagyon fontos megállapodás, alapmegállapodás született a NATO és a Magyar Köztársaság között 1997ben, ez lett később ratifikálva is. Ez többek között a következőkről szól - csak hogy a politikai részét is érintsem , ez a m egállapodás kimondja azt, hogy 1. a csatlakozás nyomán nem kerül sor sem atomfegyverek telepítésére, sem NATOcsapatok állomásoztatására Magyarországon; 2. rögzítette a NATO azt is ebben a megállapodásban, hogy maximális mértékben figyelembe veszi Magyaror szág védelmi és gazdasági teherbíró képességét; 3. Magyarország a maga részéről vállalta, hogy természetesen hozzájárul a közös védelemhez, a békefenntartó missziókkal kapcsolatos feladatokhoz, és megteremti a Magyar Honvédség együttműködési képességét. Ez , hölgyeim és uraim, középtávon azt jelenti, hogy már 2000 elején egy sor olyan középtávú programnak meg kellett volna valósulnia, amely programokat mi vállaltunk abban az említett szerződésben, például a parancsnoki irányító rendszer korszerűsítése, a kat onai kommunikáció, a közös légvédelem, a légtérvédelem, Magyarországnak a képzésmegerősítési képessége és így tovább.
