Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 26 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József):
2704 De a lényeg ezután következik, ez a megállapodás a Magyar Köztársaság és a NATO között rögzíti a következőt: 1. hozzájárulásunk van a NATO közös költségvetéséhez, ez 0,65 százalék, vagyis Magyarország az összköltségvetés 0,65 százalékát a maga befizetéseivel biztosítja; 2. Magyarország védelmi kiadásai is rögzültek a megállapodásban, ez azt jelenti, hogy 1998 és 2001 között, a '98as bázison : '98ban Magyarország a GDPjének 1,51 százalékát, 2001ben pedig a GDPnek 1,81 százalékát biztosítja, emeli, tehát ily mértékben növeli a maga védelmi kiadásait. Sajnos, az elmúlt évek azt mutatják, hogy ez a megállapodás - elsősorban és döntően magyar részről - nem teljesült, ami alatt értem azt, hogy például voltak olyan évek, 1998at követően volt olyan év, ahol a katonai kiadások GDPhez viszonyított értékei nem érték el az 1,3 százalékot. Sőt, hozzá szeretném tenni azt is, hogy ma a legtöbb ország, beleértve például a velünk belépő Lengyelországot és Csehországot, többet fizet, nagyobb költségeket, több eszközt fordít a katonai, honvédelmi kiadásokra, mint Magyarország. Ebben olyan különösebb keseregnivaló nincsen, mert ki az, aki szereti, ha nőnek a katonai kiadások, biztos, hogy csak kevesen szeretik, de ettől még a tény tény marad. A tény tény marad abban az értelemben is, hogy sajnos ezt a lemaradást nekünk be kell pótolni, és ennek a lemaradásnak a bepótolását is szolgálja az a kormányzati javasl at, hogy 2003tól kezdődően jelentősen meg kell emelni a védelmi kiadásokat. Ezt azért szeretném aláhúzni, mert ettől függ az ország további szerepvállalása vagy szerepvállalásának lehetősége. Ezt azért is szeretném aláhúzni, mert, hölgyeim és uraim, kemén y kritikák jelentek meg a nemzetközi sajtóban, köztük a Foreign Affairsben Magyarországgal kapcsolatban, Magyarország NATOkötelezettségeinek teljesítésével kapcsolatban. Hadd jegyezzek meg valamit: sajnos, ez kifejezésre jutott amiatt is, hogy egy sor oly an fejlesztési programot, egy sor olyan beilleszkedési, integrálódási programot nem teljesített a magyar kormány, a Magyar Köztársaság kormánya, amit az elején említett szerződésben vállalt. Egyébként hadd tegyek hozzá valami személyeset: én azért is nagyo n sajnálom, hogy így alakultak a dolgok, mert nagy erőfeszítéseket kellett tenni - és közösen tette az ország minden politikai ereje - ahhoz, hogy Magyarország a legelsők között csatlakozhasson a NATOhoz. Mint ahogy 199498 között a mi akkori kormányunk m indvégig, minden egyes lényeges kérdésben egyeztetett, véleménycserét folytatott az ellenzékkel - közöttük az akkori Fidesszel és MDFfel , és nemzeti egyetértés alakult ki ebben az ügyben, sajnos a későbbiek során mindazon jelzések alapján, amelyek Brüss zelből érkeztek, a kormány, a jobboldali kormány nem folytatta ezt a gyakorlatot. Hadd tegyek hozzá még valamit: ennek ellenére én örültem annak, hogy 1997ben sikeres népszavazást tartottunk, amiben benne voltak úgy az akkori kormányzati, mint az ellenzék i pártok egyaránt. Ezt azért szeretném aláhúzni, mert a legtöbb bírálat, azt hiszem, jogos, megalapozott, és nem azon kéne füstölögni, hogy most miért beszélnek így rólunk, hanem meg kell nézni, milyen alapja van ezeknek a kifogásoknak, kemény bírálatoknak , és annak alapján cselekedni. Mert hadd jegyezzem meg az igazság kedvéért azt is, hogy Magyarország például a koszovói válsággal kapcsolatos magatartásáért a legnagyobb elismerést kapta a szövetségeseink részéről. Tehát lehetőség van pozitív dolgok felmut atására is, és lehetőség van egy olyan egyetértés megteremtésére, ami azt jelentheti, hogy ha a költségvetés oldaláról és az előbb távirati stílusban említett feladatok oldaláról közelítjük meg mindannyian, itt, ebben a parlamentben ezt a kérdést, akkor bi ztos, hogy ezzel nemzeti érdeket szolgálunk. Ezt, kérem, vegyék figyelembe, amikor a védelmi képesség, védelmi kiadások kérdése kerül napirendre. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. A következő hozzászóló Kovács Zoltán képviselő úr, FideszMagyar Polgári Párt. Megadom a szót.
