Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 26 (37. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Bejelentés az ügyrendi bizottság általános érvényű állásfoglalásáról: - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
2592 (9.10) Azt gondolom, hogy a három napnak legalább két fontos ta nulsága volt. Az egyik az, és ezt valamennyien tapasztaltuk, akik részt vettünk kint e delegáció tagjaként ezen a háromnapos programon, hogy Európa nyitott, az Európai Parlament nyitott, és érdeklődve várja az új tagokat. Amikor megjelentünk először a frak cióülésen, szinte régi barátként üdvözöltek bennünket, és teljesen természetesnek vették, hogy az új tagországok képviselői is bekapcsolódtak a vitába, és hála istennek, a magyar képviselők is olyan szinten tudtak részt venni az ott folyó vitákban, mintha már évek óta a tagországok képviselői lennének. A másik tanulság, és azt hiszem, ez talán a legfontosabb, az is kiderült, hogy ha közösen képviseljük az ország érdekeit, akkor együtt sokkal eredményesebben vagyunk, mintha különkülön utakon járunk. Erre ta lán a legjobb példa az a két beszéd volt, amely elhangzott a plenáris ülésen. Szájer Józseffel testvériesen megosztoztunk a tíz percen, hiszen ezzel tudtuk kifejezni azt, hogy nagyjából egyező erőviszonyok vannak a magyar parlamentben. Annak ellenére, hogy előzetesen nem egyeztettük a szöveget, annak ellenére, hogy nem egy korosztályhoz tartozunk, annak ellenére, hogy más politikai irányzathoz tartozunk, és idehaza nagyon sok mindenben nem értünk egyet, mégis majdnem ugyanazt az üzenetet közvetítettük az Eu rópai Parlament tagjai felé. Elmondtuk, hogy mi nem Európához csatlakozunk, hiszen több mint ezer éve Európa része vagyunk, hanem Európa szerencsésebb felében már korábban kialakult intézményrendszerhez. Elmondtuk azt is, hogy nem ajándékba kapjuk a csatlakozást, hiszen politikailag, gazdaságilag és erkölcsileg kiérdemeltük azt, hogy az Unió teljes jogú tagjai legyünk. Nem tagadtuk azt sem, hogy vannak még a csatlakozás jelenlegi állapotához képest kritik ai észrevételeink. Úgy gondoljuk, hogy a monitoringrendszer további működtetése csak akkor hasznos a számunkra, ha olyan átlátható és igazságos rendszert építenek ki, amely rövid időn belül bebizonyítja, hogy Magyarország és a többi csatlakozó ország abszo lút megfelel a teljes jogú tagság minden kritériumának. Úgy gondolom, hogy a Strasbourgban töltött három nap megmutatta, hogy vannak közös céljaink. Ahogy Herényi Károly mondta az előbb, az a közös célunk, hogy a XX. század után, amely soksok megpróbáltat ást hozott Magyarország számára, a XXI. század sikert és nyugalmat hozzon a magyaroknak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Mi ebben a közös munkában szívesen működünk együtt továbbra is mindenkivel. (Taps a kormánypárti padsorokb an.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megkérem a képviselő urakat, hogy tartsák be az időkeretet - az utolsó mondat átmehet, feltéve, ha nem körmondat. (Derültség.) Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Herényi Károly frakcióvezető úr, az MDFtől, "Az Európai Unió kapujában" címmel. A képviselő úré a szó. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látszik, ma az uniós csatlakozás és a nemzetközi ügyein k kerülnek terítékre. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán szokatlan a Ház falai között, mégis megteszem: a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja és minden tagja nevében üdvözlöm az Osztrák Néppárt sikerét és Ausztria többségének bölcses ségét. (Taps az MDF soraiban.) Minden nemzet és minden ország életében vannak időszakok, amelyek sorsválasztók, amikor a történelem esélyt ad arra, hogy a nemzet beleszóljon sorsának alakulásába. Mi, magyarok, fél évezreden keresztül jórészt a kényszerek é s a kényszerítések útját jártuk. Talán az 1867es kiegyezés, a jövőre kétszáz éves Deák Ferenc mesteri alkotása jelent ez alól, ha nem is egyértelműen, de
