Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 26 (37. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Bejelentés az ügyrendi bizottság általános érvényű állásfoglalásáról: - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
2593 kivételt. Aki történelmünket és közjogi vitáinkat ismeri, az tudja, hogy a nem mindig népszerű, de el kerülhetetlen kompromisszumok vállalásával egyengették bölcs nemzetépítő eleink a járható utakat. Komoly történelmi idők komoly politikusainak erőfeszítése legyen követendő példa mindnyájunk számára! Németh László "A tanú" című regényében írja: "A jelen ne m kor, inkább válaszút, az a pillanat, amelyben jövőt választunk." Most ismét sorsválasztás előtt állunk. Most valóban érdekeink és értékeink mentén magunk dönthetünk. Magunk választhatunk jó és rossz megoldások között. Tisztelt Ház! Sokszor és sokat mondj uk, hogy az Európai Unió kapujában állunk. Rövidesen választhatunk, tagjai akarunke lenni egy nagy gazdasági térségnek, egy nagy gazdasági közösségnek, amelyet azonos politikai hitvallás is összeköt, vagy választhatjuk a kirekesztett peremországok távlato k nélküli sorsát. A közeli jövő kérdése, teret engedünke a kétkedésnek, a kétségeknek, vagy a józanságnak engedelmeskedünk. Őszintébbnek és egyenesebbnek kell lennünk. Mondjuk ki, hogy távlatokban nincs más utunk, mint az Európai Unió, nincs más utunk akk or sem, ha az első évek nem lesznek számunkra rózsaszirmokkal kipárnázva. Tíz esztendeje a Magyar Demokrata Fórum vezette kormány három ország, rajtunk kívül Csehország és Lengyelország uniós felvételéről tárgyalt. Tudjuk, hogy ez egyenként is erősebb tárg yalási pozíciót jelentett, mint ami tíz ország együttes felvétele esetén ránk juthat. Ezt jelzik egyes uniós politikusok türelmetlen üzenetei is, és nem kapjuk, illetve késedelmesen kapjuk azokat a támogatásokat, amelyekre másként számítottunk. De emlékezz ünk arra is, hogy nem kaptuk meg a több mint egy évtizede sűrűn emlegetett Marshallsegélyt, és adósságelengedési vágyaink sem teljesültek. Még sincs más utunk; össze kell fognunk, alacsonyabb lángra állítanunk látszatérdekeinket, és alacsonyabb lángra kel l állítanunk pártpolitikai érdekeinket. Közösen kell kialakítanunk az engedmények és elfogadható feltételek határait, sohasem mellőzve a realitásokat. A jogosan bizalmatlanokat őszinteséggel, tájékoztatással és felvilágosításokkal kell megnyugtatnunk. A ko rmány és a kormánytöbbség szerepe ma ebben is meghatározó. Több kormányzati bölcsesség igényeltetik az alkotmány szükségszerű módosításához. Történelmünk során is kellett alkotmányos engedményeket tennünk, de elődeink tudták, hogy alapértékeink védelmében meddig mehetnek el. Itt valóban minden szónak, a szavaknak is jelentősége van. Az évszázadok Magyar Országgyűlései ezért kívánták maguk számára fenntartani az alapvető döntési jogokat. A mai kormányzó pártok, amelyek a rendszerváltozás idején ellenzékből h evesen bírálták a kormány mozgásterének bővítését, ma, tíz esztendő múltán ne álljanak elő ilyen igényekkel. De biztató híreket is hallunk, kedvezőtlennek minősülő feltételek enyhítésére is esély mutatkozik. A többi országgal együtt érveljünk hatékonyan az elviselhető feltételek érdekében, hogy a nemzet többsége nyertese legyen a csatlakozásnak. Még egy esztendőnk van, használjuk ki jól! A magyarság ezerévenként nagy esélyt kap a sorstól, a történelemtől. Ezer esztendeje Szent István államot teremtett, Euró pa szívében, a Kárpátmedencében. A mi nemzedékünk feladata nem kisebb, mint ezeréves államunkat, értékeit, hagyományait, kultúráját féltve egyenrangú félként az egységesülő Európa nemzetei közé vezetnünk. A sors legyen kegyes hozzánk, adjon erőt, gyakorla tias bölcsességet, hitet és tisztességet, hogy történelmi feladatunkat képesek legyünk teljesíteni! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. Megadom a szót Bársony András államtitkár úrnak. BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Hölgyek és Urak! Az Európai Unió kapujában valóban meg kell állni egy pillanatra belépés előtt, és végiggondolni, mi az, amit megtettünk, mi az, ami még hátravan, de mi az, amit jól tettünk, és ennek érdekében azt is végig kell gondolni, hogy mi az, amit
