Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 20 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2547 Ha Washingtonnak igaza van, akkor Sümeghy képviselőtársunk jó hat órával ezelőtt elmondott szavai szerint itt tulajd onképpen nincs miről vitatkozni, ezt a költségvetést kisebbnagyobb módosításokkal éppúgy el fogja fogadni a tisztelt Ház, ahogyan az elmúlt 12 esztendőben minden költségvetési javaslatot elfogadott. De én azt állítom, hogy mégiscsak van miről vitatkozni, hiszen egy költségvetés nem egyszerűen egy könyvelői funkció ellátása, nem arról van szó, hogy összeadom a várható bevételeket, továbbá a várható kiadásokat, és amennyiben a kettő között túl nagy a különbség, akkor igyekszem a kiadási oldalt arányosan csök kenteni. Ez egy matematikai művelet volna, amit elemi iskolai végzettséggel bárki elvégezhetne. Egy költségvetés készítése sokkal inkább politikai feladat, politikai feladat annyiban, amennyiben koncepcióknak és ellenkoncepcióknak kell összeütközniük, konc epcióknak, hogy milyen gazdaság- és milyen egyéb politikákat tart fontosnak a kormány, milyen célokat tart támogatandóaknak, és melyeket kevésbé támogatandóaknak, és természetesen azoknak az ellenkoncepcióknak, amelyeket az ellenzék szögez mindezzel szembe , hogy tudniillik más volna az igazán fontos, más vinné előre az ország szekerét. Milyen gazdaságpolitika tapintható ki ebből a költségvetésből, kérdezte az imént Pichler Imre képviselőtársam. Járjuk egy picit körül ezt a kérdést! Megint csak Sümeghy képvi selőtársamra hivatkozom, aki a nap elején azt mondta, hogy ebből az országból menekül a tőke. Ez önmagában szerintem nem igaz állítás, különben is elég furcsa volna, hogy miután a Fidesz azzal riogatta az ország lakóit, hogy itt a nemzetközi monopoltőke fo g a szocialistákkal kormányt alakítani, ez a nemzetközi monopoltőke úgy megriadt saját magától, hogy elkezdett menekülni, de nem erről van szó, arról azonban, bizony, szó van, hogy intő jel kell hogy legyen a mindannyiunk által ismert IBM székesfehérvári g yárbezárása. Mi történt az elmúlt időszakban? Tisztelt Képviselőtársaim! A Fideszkormány drasztikusan megemelte a minimálbéreket. A jelenlegi kormány szeptember 1jei intézkedésével ehhez a minimálbérhez igazította a közalkalmazotti illetményeket, tehát v isszaállította azokat az arányokat a közalkalmazotti illetményeken belül, amelyek felborultak a minimálbéremeléssel, és bizony mindennek utánament a versenyszférában elérhető keresetek mértéke is, hiszen a versenyszférától nem szívhatja el a legjobb munka erőket a közszféra. Mindennek következtében, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt 12 hónapban 25,6 százalékkal emelkedtek Magyarországon a nettó átlagkeresetek. Ha a reálkereseteket akarjuk nézni, az 20,1 százalék volt 12 hónap alatt. Sok ez vagy kevés, ti sztelt képviselőtársaim? Természetesen a munkavállaló oldaláról nézve kevés; arról az oldalról nézve, hogy csatlakozni kívánunk az Európai Unióhoz, tehát versenyképes béreket kellene előbbutóbb elérnünk az Európai Unióval, szintén kevés; a munkaadó oldalá ról azonban, ha nem is sok, de legalábbis elgondolkodtató. A munkaerőnek két vonzereje van, és e két vonzerő közül az optimumra kell törekedni. Vonzerő lehet az olcsósága, és vonzerő lehet a minősége, a jólképzettsége. Adott képzettségű munkaerőt minél olc sóbban megszerezni, vagy adott áron minél jobb minőségű munkaerőhöz jutni: természetszerűen ez a befektetőnek a célja. Ha tehát Magyarországon, helyesen, emelni kívánjuk, versenyképes szintre kívánjuk emelni, az Európai Unióhoz közelíteni kívánjuk a béreke t, akkor nem marad más számunkra hátra, mint a munkaerő képzettségét, végzettségét drasztikusan javítani, gyorsabb ütemben javítani annak érdekében, hogy a versenyképességet el ne veszítsük, gyorsabb ütemben javítani, mint amilyen mértékben javul a bérek á tlagszínvonala. Ez az a törekvés, tisztelt képviselőtársaim, ami a jelenlegi költségvetés oktatási és kulturális, és ha kicsit messzebb akarok menni, akkor foglalkoztatáspolitikai, illetőleg informatikai fejezetéből kiviláglik. A munkaerő képzettségét, a m unkaerő minőségét oktatással, képzéssel, továbbképzéssel, az élethosszig tartó tanulással lehet fokozni, lehet az Európai Unióban kapható munkaerő színvonalához legalábbis közelíteni. Ezek azok a törekvések, és ez áll a mögött a meglehetősen impozáns szám mögött, amely az oktatási és a kulturális tárca jövő évi kiadási lehetőségeit fedezi, ez a törekvés az, ami ezt a növekményt eredményezte.
