Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 20 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2520 dohányzásról leszoktatni, és még hosszan lehetne sorolni. Hangsúlyozom: 2 milliárdból 21 program. Ezt senki nem gondolhatja komolyan! Tisztelt Ház! A nemzeti közép demokratikus koalíciójának kormánya a párbeszéd kormánya - hallhattuk unosuntalan. A kormány számít az öntevékeny szerve ződések, civil szervezetek, az alapítványok munkájára, és ehhez minden segítséget meg fog adni - hirdették fennhangon. Hát, most megkapják! A kormány 750 millió forintot kíván fordítani az alapítványok megsegítésére a következő esztendőben. Ez az összeg kö zel 20 százalékkal kevesebb, mint az idei évben az alapítványok részére adott támogatás. A jelentősen szűkített forrást is meghívásos pályáztatással és tárgyalásos módszerrel, elsősorban a minisztérium által alapított alapítványok számára kívánják felhaszn álni - meghívják magukat egy beszélgetésre. De nem járnak jobban a szakmai szervezetek és a civil szervezetek sem. Itt 12 százalékkal csökken a költségvetési támogatás, és ebben az esetben is pályáztatás és tárgyalásos módszer a forráselosztás technikája. Erre mondják, hogy ügyes. A metodika üzenete egyértelmű: ha csöndben maradsz, ha nem tiltakozol, és nem kiáltasz, hogy a király meztelen, talán a tárgyalásokon kaphatsz egy kis pénzt. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Nyugdíjbiztosítási Alapot illetően is fel vetődik néhány kérdés. Bár a törvényi előírás itt szűk manőverezési lehetőséget biztosít a mindenkori kormányok részére, már ami a kiadási oldalt illeti, kérdés, hogy a fedezetet biztosító bevételi tervszámok teljesíthetőeke. A jövő évi nyugellátások mért ékét a ’97ben elfogadott nyugdíjtörvény alapján az úgynevezett svájci indexálás szerint kell kiszámolni. Ezek szerint a jövő évi inflációt és a nettó átlagkeresetnövekedést kell 5050 százalékos mértékben figyelembe venni. A fogyasztói árnövekedést 5 szá zalékban, a keresetnövekedést 11,8 százalékban határozza meg az előterjesztő, így a kötelező januári emelés mértéke 8,4 százalék kell hogy legyen. Vannak gazdasági elemzők, nem is kevesen, akik mind az infláció, mind a keresetnövelés keretében nagyobb arán yú növekedést valószínűsítenek. Ezért rendelkezik úgy a törvény, hogy ősszel a tényadatok ismeretében, ha szükséges, korrigálni kell a nyugdíjemelést. Kérdés, hogy a bevételi oldal tartható lesze. Az előterjesztő 0,2 százalékos foglalkoztatotti létszámnöv ekedéssel számol, ami az elmúlt hetek, hónapok történései alapján nagyon optimistának tűnik. A magánnyugdíjpénztárak ismételt aktivizálása miatt az eddiginél jelentősebb mértékben nő a járulékkiesés. Ennek pótlására a jövő esztendőben 130,5 milliárd forint ot költ az állam adóforintjainkból. Fél évtizede tart a vita a magánnyugdíjpénztárakról. A Magyar Demokrata Fórum mindig is a több mint százesztendős bismarcki szolidaritási elv alapján vizsgálta ezt a kérdést. Továbbra sem támogatjuk az egyéni felelősségv állalásnak a kollektív felelősség elé való helyezését és ezzel a társadalmi szolidaritás vállalásának leértékelését. (13.00) A magánpénztárak utóbbi években közzétett eredményei a jövőt illetően sok optimizmusra nem adnak okot a tagok számára - ezt is hozz á kell tenni. Tisztelt Ház! A nemzet egészségi állapota hiteles mutatója az adott társadalom fejlettségi szintjének. Csak egészséges, reproduktív nemzet képes erős, fejlődőképes állam fenntartására. Egy ország jóléte elsősorban nem pénzügyi, gazdasági muta tókkal határozható meg, hanem az úgynevezett társadalmi mutatókkal jellemezhető. Az OECD által kiválasztott társadalmi mutatók közül az egészség áll az első helyen, megelőzve az oktatást, a foglalkoztatottságot, a munkafeltételeket, a természeti környezete t. Az egészségügyi ellátórendszer meghatározó tényező ugyan a lakosság egészségügyi állapotának és jólétének biztosításában, de messze nem jelenti az egyetlen szektort, amely megszabja azt, hiszen számos más társadalmi és gazdasági szektor is komoly, elhár íthatatlan felelősséggel bír a folyamatok alakulásában. A WHO szakvéleménye szerint az egészségügy 1120 százalékban képes befolyásolni a népesség egészségügyi állapotát. Ez azért nem kevés, különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt
