Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 20 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz):
2514 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem továbbragozva, de még egy másik szempont szerint értékelve az önkormányzati költségvetést: a rendszerváltozás utáni elmúlt tizenkét esztendőben, tö bbször elhangzott már, hogy az önkormányzatok demokratikus alapintézményeink közül talán a legfontosabb; autonómiájuk, gazdaságuk és társadalmi folyamataik stabilizációja mindannyiunk közös érdeke lehet. Mégis azt kell hogy mondjam, hogy ez a költségvetés, a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése az önkormányzatok szempontjából egyfajta Titanicköltségvetés. Ugyanis az önkormányzati rendszer finanszírozásából adódóan, a költségvetés által meghatározott feltételekből adódóan süllyedni kezdett, de nagyon erősen. És nemcsak amiatt, mert a bérek oly mértékben emelkedtek meg a parlament döntése értelmében, amit az önkormányzatok nem tudnak finanszírozni, hanem azért is, mert oly nagy mennyiségű kötelező feladatot kaptak az önkormányzatok, amelyek teljesen fel emésztik az önkormányzati saját bevételeket, és ezáltal az önállóságuk teljesen elolvad, autonómiájuk és mozgásterük teljes egészében megszűnik. Titanicköltségvetés, ahol természetesen nincsen elég mentőcsónak, azt a kevés mentőcsónakot is elfoglalja Buda pest, aki az első osztályon utazott és utazik ezután is, de még így sem elégedett, és a legelesettebbek, a leggyengébbek és a legkisebbek pedig a raktérbe bezárva várják a teljes süllyedést. Miért vagyok kénytelen ilyen érzelmi alapú minősítést adni egy eg yébként tényeken alapuló költségvetésről? A választási kampány időszakában hallottunk az akkori miniszterelnökjelölttől egy elszólást az életképes és az életképtelen települések elkülönítéséről. Egy ország kapta föl a fejét, hogy vajon mit jelent az életk éptelen település. Ma már értjük a költségvetés kapcsán, csak egy kicsit túl jól sikerült a lehatárolás. Számításaink szerint majdnem minden két- és háromezer fő közötti vagy az alatti település ezzel a költségvetéssel az életképtelen települések kategóriá jába kerül, és ha megnézzük, hogy a Magyar Köztársaság hány polgára él ilyen nagyságrendű településeken, akkor elég aggasztóvá válik a helyzet. (12.30) Úgy gondolom, hogy nem lennék nyugodt, nagyon nem lennék nyugodt a Magyar Köztársaság belügyminiszteréne k helyében, hiszen ezalatt a költségvetés alatt, illetve ennek a megvalósítása során mérhetetlen mennyiségben, nagyságrendekkel nő meg azon önkormányzatok száma, amelyek forráshiánnyal, illetve különböző működési és finanszírozási problémákkal küzdenek, és nemcsak azért, még egyszer hangsúlyozom, mert a bérek lefedezése nem megoldott, hanem azért, mert a kötelező feladatok mennyiségének a növekedése teljesen rátelepszik arra a kevés saját önálló bevételünkre, amely eddig a mozgásteret adta az önkormányzati működéshez, amely autonómiát biztosított számunkra, és a helyi speciális erőforrásoknak megfelelő helyi speciális problémákra koncentrálódó problémákat, feladatokat tudtunk megoldani belőle. De nem lennék nyugodt az oktatási miniszter helyében sem, hiába v an iskolafelújítási program, és hiába alakulnak a pedagógusbérek kedvezően. Ismerjük az önkormányzati mentalitást, nem fognak megszabadulni egykönnyen a kistelepülések az iskoláiktól. Ragaszkodni fogunk az intézményeinkhez, ragaszkodni fogunk a kialakult i ntézményi struktúrához, a pedagógusainkhoz. Mi fog ebből következni? Elegendő finanszírozás híján jön a létszámleépítés, a csoportbontások megszüntetése, a napközis csoportok megszüntetése, szakkörök fölszámolása, és abba is bele leszünk kényszerítve, hogy a pedagógusok által végzett túlmunkát vagy a helyettesítési pótlékokat nem fogjuk tudni kifizetni. Úgy gondolom, hogy ilyenfajta körülmények között kistelepüléseken egy tudásalapú társadalmat építeni nagyon nehéz lesz, és azt is gondolom, hogy amikor ilye n hátrányos intézkedések várnak az iskolákban dolgozókra, akkor nehezen fogják tudni akceptálni azok, akik utcára kerülnek, mondjuk, létszámleépítés miatt, hogy a bennmaradóknak, a többieknek átlagosan 50 százalékkal emelkedett a bérük. De nem lennék igazá n nyugodt az egészségügyi és szociális miniszter helyében sem. Ékes képviselő úrral szeretnék egy picit vitatkozni, bár a szociális normatívák valóban megfelelő módon
