Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 19 (35. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
2420 szempont ok, amelyek a gondolatot mozgatták, cselekvéssé alakították, kik a kedvezményezettjei, melyek a kijelölt legfontosabb irányok. Ennél a költségvetésnél, amikor kezünkbe vesszük, akkor Churchillnek egy mondása juthat eszünkbe, aki azt mondta: "A kapitalizmus legnagyobb hibája, hogy a gazdagságot nem tudja egyenletesen elosztani, ezzel szemben a szocializmus legnagyobb hibája, hogy a szegénységet egyenletesen osztja el." Ez a költségvetés emlékeztet erre a mondásra, hiszen egyetlen olyan réteget, társadalmi cs oportot, gazdasági ágat nem tudnék megnevezni, amely kitüntetettje vagy kedvezményezettje lenne ennek a költségvetési tervezetnek, és ez nagy baj. Ha prioritásokat kellene megjelölni vagy kellett volna megjelölni a költségvetés összeállításánál, akkor én m indenképpen azt tartottam volna a legfontosabbnak és szem előtt tartandónak, hogy ez az utolsó esztendőnk az európai uniós csatlakozás előtt. Ez az utolsó olyan költségvetési év, amikor lemaradásokat lehet behozni, amikor különféle társadalmi csoportokat l ehet helyzetbe hozni, legalábbis a lemaradásukat csökkenteni, a helyzetüket javítani. Gyanús volt, és nagyon rosszul éltem meg, hogy tegnap, amikor elkezdtük a költségvetési vitát, akkor a pénzügyminiszter úr az expozéját azzal kezdte, hogy visszautalt az előző esztendők kormányainak vagy pénzügyminisztereinek költségvetési tervezeteire, azzal kezdte a mondandóját, hogy a kétéves költségvetés megbukott. Ha egy költségvetés tervezetét azzal kezdjük, hogy az elődöket kritizáljuk, akkor valamit el akarunk fedn i. Annak a tervezetnek a hiányosságairól akarjuk a figyelmet valahogy elvinni, átirányítani, amely most előttünk fekszik. Én a tervezetnek két olyan területéről szeretnék beszélni, amely nagyon fontos terület, és amely lehetőséget adott volna arra, hogy há trányokat küzdjünk le, a pozíciókat javítsuk, és a helyzetüket tegyük egy kicsit jobbá a csatlakozás idején. Az egyik az idegenforgalom területe. Az idegenforgalom az utóbbi négy esztendőben, a polgári kormány idején kitüntetett szerepet kapott, prioritást élvezett, és nagy támogatást mondhatott magáénak. Csak emlékeztetnék rá, hogy 1998ban, az első költségvetési esztendőnkben még 5 milliárd forintot sem ért el az idegenforgalmi céltámogatásokra fordítható összeg, ez a következő esztendőben 8,7 milliárdra nőtt, a harmadik esztendőben 27 milliárd forint volt, és ebben az esztendőben majdnem 28 milliárd forintot tett ki ez az összeg. Miért volt fontos, hogy az idegenforgalom prioritást kapjon? Többek között azért, mert a nemzeti jövedelem több mint 10 százalé kát az idegenforgalom hozza, egy olyan speciális exportágazat, amelynek az a különlegessége, hogy a terméket, az áruinkat külföldieknek belföldön tudjuk értékesíteni. Körülbelül 300 ezer embernek ad megélhetést az országban, ennyi munkahelyet jelent, és ha ezt a családokkal beszorozzuk, akkor ez talán egymillió embert is jelenthet. Az is fontos, hogy az utóbbi esztendőkben nagyon jelentősen emelkedett a bevétel, több mint 4 milliárd eurót ért el. Fejlesztések ide, fejlesztések oda, a mostani esztendő sajnos nem jó bevételeket okozott, azt is mondhatnám, hogy idegenforgalmi krach érte az országot. Jelentősen, 10 százalék körüli összeggel estek vissza az idegenforgalmi bevételek, ami indokolná, hogy azok a fejlesztések, amelyek az előző esztendőkben elindultak , továbbra is támogatásban részesüljenek. Ennek van egy különösen fontos oka. Az európai uniós csatlakozást követően az idegenforgalom helyzete nagyon speciális lesz. A legnagyobb európai belföldi piac részesévé válik, és meg kell vívni a maga sajátos harc át a spanyol tengerparttal, a horvát tengerparttal, az olasszal, a franciával, és mondhatnám a svájci tavakat is. Amikor egy költségvetés azt tükrözi és azt sugározza, hogy az egyenlősdi elve érvényesül, és a tervezésnél egybevetjük, mondjuk, Ózd lemaradt térségének lehetőségeit és a Balaton térségeit, és a kettőt egymás mellé állítjuk, és arra való hivatkozással, hogy máshova kell a pénz, innen elvesszük, akkor tulajdonképpen nagy hibát követünk el, mert a lehetséges aranytojást tojó tyúkot vágjuk le. Lehe t, hogy ebből a pénzből lehet fedezni elmaradt területek fejlesztését, ami indokolt lehet, de nem lenne szabad megfosztanunk magunkat egy olyan bevételi lehetőségtől, ami a fejlesztés más dimenzióit alapozhatná meg. Sajnos, a jelenlegi költségvetési tervez et ezt bizonyítja, hiszen az idei
