Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 19 (35. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
2421 27,5 milliárd forinttal szemben csak 19 milliárd forintot akar idegenforgalmi fejlesztésekre célelőirányzat formájában áldozni. A Széchenyiprogram 22 lehetséges pályázata közül számos szólt az idegenforgalomról, és ez nag yon fontos volt. A nemzeti fejlesztési terv, amit nem nagyon lehet elválasztani a költségvetés tervezetétől, körülbelül egy százoldalas anyag. A százoldalas anyagban az idegenforgalom mindösszesen - annak ellenére, hogy a GDP 10 százalékát ez az ágazat kép es megtermelni - egy fél oldalt kapott. És ennek az az egyszerű magyarázata és oka van, jó néhányszor elmondtam már, hogy az idegenforgalom nem kiemelten támogatott gazdasági ágazat az Európai Unió forrásai között. Sőt, azt mondja az Európai Unió, hogy az idegenforgalmi fejlesztéseket legyen szíves minden nemzeti kormány a saját költségvetéséből, a saját költségvetésében megoldani. Tehát ha elapadnak a Széchenyiprogram, a Széchenyiterv pályázatai, akkor az azt jelenti, hogy az idegenforgalmi fejlesztések forrás nélkül maradnak, hiszen a nemzeti fejlesztési terv által beharangozott vagy garantálni óhajtott forrásokhoz ez az ágazat nem tud hozzáférni. Ez azt jelenti, hogy az a fejlődési pálya, amelyre négy esztendővel ezelőtt az idegenforgalom ráállhatott, é s aminek azért nagyon komoly, kézzelfogható eredményei voltak, meg fog rekedni a következő esztendőkben, és nagyon rossz eséllyel és rossz kondícióval fogja ez az ágazat megérni a csatlakozást 2004 májusában, ha akkor fogjuk a csatlakozási dokumentumot alá írni. Ha a kormány és a kormányoldal hajlandó lesz ezt az utolsó költségvetést úgy értékelni, nyitottságot tanúsítani arra, hogy az ellenzék által beadott jobbító szándékú módosító javaslatokat magáévá tegye, ha ké pes elfogadni azokat a prioritásokat, amelyeket próbálunk majd mi megfogalmazni vagy meghatározni, akkor javíthatjuk a költségvetés minőségét, javíthatjuk ezeknek a területeknek a pozícióit, ezen belül az idegenforgalom pozícióit is. Ha már az idegenforgal omról esik szó, akkor ott van a Balaton, az én szűkebb hazám, ahol képviselő vagyok. (19.20) A Balatonnál a Balaton Fejlesztési Tanács jóvoltából az elmúlt esztendőben fejlesztésre több mint 1 milliárd forintot fordíthattunk. Ebben az esztendőben, illetve a jövő esztendőben a költségvetés számai alapján ez felére, 500 millió forintra fog csökkenni, ami nagyon drámai helyzetet idézhet elő a Balaton környékén. Ez a versenyképességet nem növeli, szinten sem tartja, hanem szinte biztos, hogy a versenyképesség c sökkenni fog. Egyetlenegy tétel emelkedik a következő esztendőben, ez a Balaton Fejlesztési Tanács működési költsége, amely 20,9 millió forint lesz, 5 százalékkal emelkedett 19 millió valamennyiről, tehát nem lényeges az eltérés, de úgy tűnik, hogy ennek i s örülnünk kell. A Balaton kapcsán említést kell tenni a vízpótlás kérdéséről is, hiszen aki járt ebben az esztendőben ott, látta, hogy a Balatonnak - különösen a déli partján - porzik a feneke, hiszen a víz oly mértékben visszahúzódott, ami nagyon komoly kihatással van az idegenforgalom minőségére és bevételi lehetőségeire is. Ezt meg kell majd oldani a kormányzatnak, hiszen helyi forrásokból, helyi pénzekből ez nem oldható meg. Ha megépítettük a Siócsatornát, és rászereltünk egy zsilipet, ami egy leeresz tő csapnak is tekinthető, akkor elvárható, hogy egy töltőcsapot is szereljünk rá, és vagy a Rábáról vagy egyéb helyekről vizet vezessünk a Balatonba. Természetesen a költségvetésben ennek nyoma sincs. A másik terület, amiről szeretnék szót ejteni, az autóp ályaépítés. A Balaton igen komoly hátránya a nehéz megközelíthetőség. Bár az előző kormány, a polgári kormány jóvoltából néhány héten belül végre Budapesttől Zamárdiig igen korszerű, európai módon közlekedhetünk, az is igaz, hogy jövő év január 1jétől na gy valószínűséggel fizetővé válik ez az autópálya is, de rendkívül korszerű lesz, és ez egy nagyon nagy dolog. Sőt, időközben megindultak az autópályaépítések a határ oldaláról is, a horvát és a szlovén határ oldaláról is. Ha a polgári kormány tervei való sultak volna meg, akkor ez az autópálya 2005re elérte volna Balatonberényt, 2006ra pedig az országhatárt. Sajnos, igen komoly lemaradást kell tapasztalnunk. Az a nagyon komoly előkészítés,
