Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 19 (35. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz):
2394 hiányzik. Tehát nyilvánvaló, hogy a béremelkedésekkel többe kerül az intézmények működése, de ezt a kormány ebben a költségvetésben nem finanszírozta le. Ennek demonstrálására hadd mond jam el azt, hogy tényleg 250 milliárd forinttal több megy az önkormányzatokhoz a bérek kapcsán - helyesebben: több kiadása van a 250 milliárdnál , de ennek csak 50 százalékát finanszírozza le az állami költségvetés. Tehát 50 százalék hiány van. Nem én mon dom ezt a számot, hanem a Települési Önkormányzatok Szövetsége. Úgy gondolom, hogy ezek a szövetségek megalapozott véleményt tettek ma az asztalunkra. Tehát képviselő úr, nem értem pontosan, hogy miről beszél. Hiány van a költségvetési gazdálkodásban, a no rmatívák nem fedezik le a béremelkedést ilyen mértékben. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Wiener György képviselő úrnak, MSZP. DR. WIENER GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondoltam, hogy már be lehetne fejezni ez t a vitát, de azt tapasztalom, hogy mégsem. Nem állítottam azt, hogy a normatíva ezt fedezi, én még elmondtam azokat a pótlólagos tételeket is, amelyek a finanszírozáshoz szükségesek. Egyébként úgy ítélem meg, hogy a normatív hozzájárulás funkcióját nem tö kéletesen - hogy úgy mondjam - veszik figyelembe, majdnem azt mondtam, hogy nem tökéletesen értik, tudniillik a normatív hozzájárulás elvben szabadon felhasználható. Egészen más egy kötött támogatás, amelyet csak meghatározott célra lehet fordítani, és egé szen más az elvben bármire fordítható, a gyakorlatban persze erőteljesen korlátozott célokra fordítható normatív hozzájárulás. Az az igény, ami egyébként a TÖOSZ és a többi önkormányzati érdekszövetség papírjában megjelenik, egy kötött normatív támogatás, ami azt jelenti, hogy odaadnak egy összeget, amit csak arra a célra lehet felhasználni, csak arra a célra lehet fordítani. (17.10) Ez azt jelentené, hogy tulajdonképpen ezt a forrást kivonjuk az önkormányzati szférából, és visszajutunk oda, ami egyébként m ár felmerült a kilencvenes évek közepén, hogy például a pedagógusbéreket egy nettó központi bérfinanszírozással kellene finanszírozni. Ezt a javaslatot végül is félretették az akkori kormánypártok, és az ellenzék sem értett vele egyet. Egyébként meg kell a zt is jegyeznem, hogy korábban, csak fordított szereposztásban, a képviselők szintén felvetették azt, hogy a normatíva nem fedezi az adott terület költségeit; csak 1998 és 2002 között a szocialista és a szabaddemokrata képviselők beszéltek arról, hogy péld ául az oktatási normatívák egyre csekélyebb hányadot fedeznek az oktatási kiadásokból. Évről évre csökkent ez az arány. Most mi nem mondjuk azt, hogy ez azt a célt szolgálja csupán, mint a normatíva, hogy a finanszírozást garantálja. Felolvastam valamennyi tételt - egyébként a miniszter asszony is felolvasta ezeket a tételeket ; nem állítottunk olyat, ami valótlan. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Olyat állítottunk, ami megfelel a tényeknek. A megoldásról egyébként Wekler k épviselő úr és László Csaba pénzügyminiszter úr beszélt. ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. A képviselő úr négy kétperces hozzászólást gerjesztett. Dancsó József fideszes képviselőnek adom meg először a szót. Öné a szó. DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz) : Kös zönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban Wiener képviselő úr ragadtatott szólásra; mégpedig azért, mert úgy gondolom, megismerhetünk lassanként egy új fogalmat. Ami ellen többek között négy éven keresztül már harcoltunk a számvevőszéki bi zottságban is, az önhikis települések, illetve az önhiki fogalma, igencsak beivódott a magyar önkormányzati rendszerbe. Úgy látszik, meg kell ismernünk a bérhiki fogalmát is innentől kezdve. Amit próbáltunk irtani, hogy az
