Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 19 (35. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - KARSAI PÉTER (MDF):
2345 jelenlegi létszámoknak megfelelő haderőstruktúra kialakítására fog javaslatot tenni, mert a költségvetés ezt egyértelműen rögzíti. Általános vélekedés, hogy a hadsereg sikeres átalakításának kulcskérdése a s zerződéses katonák egyrészt szükséges létszámának biztosítása, másrészt a hadsereg kötelékében való megtartása. Véleményem szerint itt kezdődnek azok a gondok, amelyek megszüntetésére nem látok biztosítékot ebben a költségvetésben. Minden felelős katonai v ezető hangsúlyozza, hogy a csapatoknál szolgálók élet- és munkakörülményeit javítani kell, azaz olyan feltételeket kell teremteni a szerződéses állománynak, amelyek sokkal jobbak, mint ami a sorállománynak minimálisan megfelelt. A 2000ben elfogadott, a Ma gyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól szóló országgyűlési határozat azért nem határozta meg az önkéntes haderőre való áttérés határidejét, mert a költségvetés lehetőségeit reálisan elemezte, és a megvalósíthatóságot tekintette fontosnak. Mos t viszont a szocialista kormány, talán az SZDSZ nyomására, igyekszik a választási ígéreteknek megfelelően gyorsítani az áttérést, de nem képes azokat a feltételeket kielégíteni, amelyek szükséges és elégséges feltételeit biztosítják a gyorsításnak. A felel őtlen gyorsítási folyamat nagyon sok pénzébe kerülhet az ország lakosságának. Egy szerződéses katona kiképzése az első évben 14 millió forint közötti összegbe kerül. Az átlagos, 15 hónapos szerződéses időtartamot tekintem mérvadónak, így 15 millió forint ot kell fordítani egyegy katona kiképzésére. Azt könnyű belátni, hogy ez nagyon drága. Sokkal ésszerűbb lenne ezt az összeget úgy megtakarítani, hogy megőrzöm az állományt, és még csak nem is az optimális időtartamra, ami tíztizenkét év volna, de legaláb b öt évre biztosítom. Ez feleslegessé tenné két teljes szerződéses állomány toborzását és kiképzését. A jövőre tervezett létszámot tekintve, ki sem merem mondani: 37 milliárd forint megtakarítást jelenthetne ez öt év alatt. Mi hát a teendő a szerződéses ka tonák megtartása érdekében? Az én logikám szerint erőteljesen kellene folytatni a laktanyarekonstrukciós programot, valamint a laktanyák, kórházak felújítását; viszont a törvényjavaslat 2,5 milliárddal csökkenti e kiadásokat, így a program végső határidej e egyre csúszik. Az élet- és munkakörülményekre fordított kiadásokat csorbítja a 14. havi, korábban betervezett illetmény megvonása is, ami több mint 4 milliárd elvonással jár. Ésszerűsíteni kellene a tiszthelyettesképzést is. A tiszthelyettesutánpótlást a szerződéses állományból az adott katonai szervezetnél kellene megoldani, a szükséges tanfolyamokon. A legkiválóbb szerződéses tiszthelyetteseket, ha megfelelő iskolai végzettséggel rendelkeznek, hivatásos állományba lehetne venni. Így az alakulatok saját maguk részére minőségi képzést folytathatnának, a jelenleginél sokkal olcsóbb módon. A napi működést biztosító dologi és felújítási költségeket vizsgálva, amelyek fontos hatással vannak az állomány munkakörülményeire, mé g az idei szintet sem érik el. Nem véletlenül említettem, hogy a haderőátalakítás során meg kell találni a centralizáció és a decentralizáció helyes arányát. A túlzott centralizáció a szűkös költségvetés miatt szükséges, mert év elején nem lehet az alakul atok részére a pénzeket előre elosztani, hanem menet közben állandó módosításra van szükség, nemcsak az egyes rovatokon belül, hanem azok között is. A hadsereg új képességeinek kialakítása érdekében tett fontos lépésnek tekintem a Gripenprogramot, viszont a jövő évi szűkös költségvetés alapján teljesen indokolatlannak tartom a minisztérium azon törekvését, hogy a Gripenrepülőgépekre a jelenlegi szerződésben foglaltakon túl újabb összegeket fordítson. Az új Gripenek az eredeti szerződésben foglaltaknak meg felelő átalakítás után képesek lesznek együttműködni a NATOpartnerekkel. Ha a gépek légi utántöltése meg lenne oldva, még jobb lenne, ezzel maximálisan egyetértek. Ha a tárca új bérletidíjfizetést tud elérni, azzal is teljesen egyetértek. De azzal semmi esetre nem értek egyet, hogy ilyen szűkös jövő évi és várhatóan még jó néhány évi költségvetés mellett több tízmilliárdot költsünk presztízsfejlesztésekre.
