Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 19 (35. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz):
2328 25 perc 42 másodperc; a Fidesz eredetileg 39 percéből a hátralévő idő 28 perc 55 másodperc; MDF 18 perc; SZDSZ 17 perc. Tévéadásidőn kívül: MSZP 192 perc; Fidesz 188 perc; MDF 86 perc; és SZDSZ 83 perc. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, jegyző asszony. Normál felszólalásra megadom a szót Tállai Andrásnak, a Fideszképviselőcsoport képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisz telt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! "Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak! Szavazzanak ismét a szocialistákra!" - olvashattuk útonútfélen, kis faluban, nagyvárosban, újságban, legyen az országos vagy megyei lap; olvashatta a nagyszülő, a szülő, a gyermek, az unoka; látta, hallotta a munkanélküli, a diák, a minimálbéren élő, a pedagógus, a közalkalmazott, a nyugdíjas. De a hangzatos és egyszerű, fülbemászó szlogen alapján dönthetett a polgármesterjelölt és az önkormányzati kép viselőjelölt is. "Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak!" (Dr. Géczi József Alajos: Ránk szavaztál? - Derültség.) Ki ne támogathatná azt, hogy az embereknek, a családoknak több jusson, az önkormányzatok - akik szintén az emberek - több forrásból gazdálkodhassanak, több jusson az iskolákra, a fejlesztésekre, a kórházakra? Ilyen szlogenek, ilyen ígéretek törvények által válnak valóra. Több pénzt adni embereknek, önkormányzatoknak adótörvénnyel, költségvetési törvénnyel lehet. Lássuk, hogya n teljesül ez az ígéret a szocialista és a szabad demokrata kormány által előttünk lévő 2003. évi költségvetési törvényjavaslatban! Ezt a költségvetést én alapvetően három egymással összefüggő részre osztottam, azért, mert ezek egymásra hatással vannak. Úg y vélem, három jól elkülöníthető folyamatról van szó: az első rész az osztogatásé, a második rész a takargatásé, a harmadik rész pedig a megszorításé. (12.30) Az első rész az osztogatás: 50 százalék béremelés a közszférában, ami persze csak az alapbérre vo natkozik, és több százezer embernél nem is lesz az 50, csak esetleg 20, 30 vagy 40 százalék; 19 ezer forintos egyszeri nyugdíjemelés - hangsúlyozom: egyszeri , ami nem épül be a nyugdíjba, és csak egyszer kapható, a választások után; 20 százalékos családi pótlékemelés, csak decemberben; a minimálbér adómentessége úgy, hogy emelkedik az adójóváírás. Ez nem vonatkozik a vállalkozókra, a betéti társaságokra, és nem tudják igénybe venni azok a pedagógusok és egészségügyi dolgozók, akik a jelentős béremeléssel átcsúsznak abba a kategóriába, ahol már az adójóváírás nem jár. Mibe kerül ez az első fejezet? 320 milliárd forintba. 320 milliárd forintba, amit a szocialista kormány úgy fizet ki, hogy igénybe veszi az Orbánkormány által a pénztárban hagyott megtakarítá st, és természetesen elkötelezi magát a következő évekre olyan mértékben, hogy amikor ezt teljesítette, arról elképzelése sem volt. Milyen következménye van ennek az első fejezetnek, az osztogatásnak, a költségvetésre? És jön a má sodik fejezet. A második fejezet, aminek immár részesei vagyunk, de részesei voltunk az október 20ai választás előtt is: a takargatás. Mit kell most takargatni a szocialista kormánynak? Takargatnia kell például, hogy nem emeli a minimálbért; el kell titko lnia, hogy a közszférában jövőre nem lesz béremelés, ez azt jelenti, hogy reálbércsökkenés következik be, ha figyelembe vesszük az inflációt és az előbb említett adótáblaváltozást. El kell takargatni azt, hogy jelentősen csökken az állami beruházások volu mene: a bérlakásokra 50 százalékkal, a vasúthálózatra az előző évihez viszonyítottan 60 százalékkal; az ígérgetések ellenére a cél- és címzett támogatások összege nemhogy nőne, hanem csökken; az útfenntartásra előirányzott összeg 72 milliárd helyett 55 mil liárd forint; nem folytatódik a Széchenyiprogram, így
