Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 19 (35. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - NAGY NÓRA jegyző: - ELNÖK (Mandur László): - DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter:
2322 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének az önkormányzati alrendszer és a belügyi fejezet költségvetését meghatározó rendelkezéseit, a célszerűséget, törvényességet, a számításba vett saját forrás ok, támogatások megalapozottságát illetően az elmúlt napokban bizottsági és szakmai viták sorozatában értékeltük. A kormányprogrammal összhangban a Belügyminisztérium középtávú koncepciójának elsődleges prioritásai közé tartozik a közigazgatási rendszer át fogó reformja, a szolgáltató állam, a közigazgatási eljárási rend, az anyagi törvények és a végrehajtás technikai feltételeinek újraformálása, a regionális önkormányzati és térségi közigazgatási rendszer létrehozása. A jövő év kiemelkedő feladata lesz ezér t az önkormányzati feladatok és hatáskörök felülvizsgálata és a finanszírozási reform előkészítése. Személyes meggyőződésem, hogy fontos előrelépés történt a kormányzati szemléletet illetően is. Az önkormányzatok támogatása összkormányzati feladat lett, mi nden tárca költségvetésében találhatók ma már milliárdos tételek, amelyek direkt és inderekt formában a települések fejlődését szolgálják, és a tárcaközi koordináció is megfelelően alakul. A Belügyminisztérium 2003. évi költségvetésében is a legnagyobb súl yú tétel a helyi önkormányzatok támogatása. Amint az ismeretes, 2003 vonatkozásában recessziós környezettel és az államháztartási hiány 4,5 százalékos mértékével, illetve az infláció további mérséklésével kell számolnunk. Ez korlátot jelent a számunkra, íg y minden vágyunk nem teljesülhet a jövő évben. A rendszerváltás óta az önkormányzatok súlya óriásira nőtt, 19912000 között, tíz év alatt 387 milliárdról 1700 milliárd forint fölé nőtt az önkormányzatok összbevétele, és jövőre egy ú jabb nagy ugrással 2400 milliárd forintot meghaladó összegből gazdálkodhatnak. A különböző bér- és szociálpolitikai intézkedések hatása és a kormányprogramban megfogalmazott egyéb feladatok 2003. évi megvalósítása 282 milliárd forint pluszkiadást igényel. Ennek forrásaként figyelembe vettük az állami támogatások és hozzájárulások 183 milliárdos, a lakhelyen maradó személyi jövedelemadó 59,5 milliárdos, a normatívan elosztott személyi jövedelemadó 11,6 milliárdos, az illetékek és a gépjárműadó 30,2 milliárdo s növekményét, így a támogatásként adott, illetve átengedett bevételek teljes egészében fedezik a bér- és szociálpolitikai intézkedésekkel kapcsolatos feladatokat. (Márton Attila: Az ÁSZ nem ezt mondja!) A bérintézkedések fedezeteként nem vettük figyelembe az iparűzési adóból és a termőföldbérbeadásokból származó bevételek növekedési lehetőségét, így összességében, globálisan az önkormányzatoknak 70 milliárd forint szabad rendeltetésű pénzeszköz áll rendelkezésükre. Az önkormányzatok forrásain belül az áte ngedett bevételek súlya tovább nő. Feltétlenül pozitív lépésnek tartom, hogy a korábbi 5 százalékról 10 százalékra nő a személyi jövedelemadó helyben maradó része, és az önkormányzatok megkapják a gépjárműadó 100 százalékát. Ezek hasznos és előremutató int ézkedések a decentralizáció érdekében is, jóllehet jövőre összekapcsolódnak a bérintézkedésekkel. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a közalkalmazottak 2002. szeptemberi béremelésének forrását az állam most először száz százalékban, teljeskörűen biztosít otta és biztosítja ez évben. Szerkezeti és stratégiai értelemben is óriási lépésnek tartom ezt, hiszen a közalkalmazottak kétharmada, 403 ezer fő és a köztisztviselői kar fele, 40 ezer fő az önkormányzatoknál tevékenykedik. Meg kell állapítanunk azt is, ho gy az önkormányzatok bevételeinek növekedése globálisan feltétlenül igaz, de egyes körzetekben és egyes településtípusoknál forráshiány lesz, így a lokálisan jelentkező gondok enyhítésére változatlanul szükség lesz. Meggyőződésem szerint rugalmas és a jele nleginél hatékonyabb kiegyenlítő mechanizmusokra van szükség. A megoldást abban látom, hogy az adott makrokeretek között újragondoljuk a hátrányos helyzetű régiók és kistelepülések támogatási rendszerét. A normatív hozzájárulások és támogatások rendszere a lapvetően nem változik, de egyes jogcímek és azok tartalmának felülvizsgálata megtörténik, a támogatott szociális és oktatási feladatok bővülnek vagy támogatottságuk hangsúlyosabbá válik.
