Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 11 (18. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (dr. Harrach Péter): - DR. DÁVID IBOLYA
214 rendszernek a kegyetlen logikáját és a kíméletlen, az emberi jogokat, az erkölcsöt, a humánumot teljességgel nélkülöző mechanizmusát vesszük át, amelyet el szeretnénk felejteni. És hogy ez ne csak szó legyen, engedjék meg nekem, hogy majd néhá ny példával is megvilágítsam ezt. Micsoda tévedés azt hinni, ami itt néhányszor elhangzott már a vezérszónoki beszédekben is és inkább a sajtóban, hogy az igazság megismerésének, a múltunk megismerésének és a múlttal való szembenézésünknek ez a törvény a f orrása! Ez lehetetlenség! Egyetértek azzal, amit elmondott Fodor Gábor vagy elmondott Demeter Ervin képviselő úr is, ez egy szeletkéje lehet. Egy olyan szelet, amely állhat személyekből, állhat személyes adatokból; de mikor fog összeállni egy teljes kép, e gy olyan kép, ami egy rendszerről meg fogja nekünk a teljesség igényével adni ezt a lehetőséget, hogy szembe tudunk a múltunkkal nézni? Hol vannak a mozgató rugói azoknak az eljárásoknak, amelyről szól ez a törvény, az irányítók, a megrendelők, a kiagyalók , a felhasználók, ahogy ezt Demeter Ervin képviselő úr elmondta? Erről a jogszabály hallgat, és szeretném elmondani, nem is tud beszélni róla, mert a történelmi igazságokkal kapcsolatban a jogalkotás nem tud választ adni, csak egy szeletére. Ha a történele mbe belemegyünk: az állampárt, az MDP, az MSZMP, a KB, a PB és az ott ülő emberek, akik ezt kiagyalták és felhasználták, hol vannak és hol az ő felelősségük ebből? Még azt is elmondhatjuk, hogy talán a határon sem állhatunk meg, hiszen hol van a nagy Szovj etunió, hol van annak a nagy pártja, hol a KGB, a Varsói Szerződés és sorolhatnám. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy az igazság történelmi távlatokban fog előttünk megnyilvánulni. Közelíteni tudunk és kell is közelítenünk, de ma és itt az a kérdésünk, hogy ezt milyen módon és milyen áron tesszük; és azt, hogy milyen módon és milyen áron tesszük, arra engedjenek még néhány konkrét példa, amelyről mondhatnám azt is, hogy fiktív példa, de tökéletes bizonyítéka annak, hogy mit tartalmaz ez a törvényjavasla t. A megfigyelt személlyel kapcsolatban: “A tervezet alapján megismerheti és nyilvánosságra hozhatja a vele kapcsolatba hozható hálózati személyről és hivatásos alkalmazottról az annak azonosítására szükséges adatokat akkor is, ha azok egyébként továbbra i s államtitkot képeznek.” - szól a törvényjavaslat. (14.20) Szeretnék erre egy példát mondani. Egy határon túl élő, magyar nemzetiségű férfi - így ő egy másik állam polgára, de a magyar hírszerzés hálózati személye - tudomást szerez és jelentést tesz a magy ar hírszerzés felé egy bizonyos külföldi hölgyről, aki rendszeresen jelenti hazája hatóságainak, hogy mely magyar nemzetiségű személyek kívánják gyermekeiket magyar iskolába járatni, vagy az adott államot bíráló megjegyzéseket tesznek; sőt, jelent olyan ma gyar állampolgárokról, akik Magyarországról könyveket, folyóiratokat juttatnak az adott állam területére. Ez a hölgy ebben a relációban az önök törvényjavaslata szerint megfigyelt személy, mivel róla a magyar hírszerzés részére az említett férfi esetleg tö bb éven keresztül jelentést készített. A hölgy a törvény hatálybalépését követően Magyarországra jöhet, mert külföldinek is és mindenkinek lehetővé tesszük, megismerheti és nyilvánosságra hozhatja a róla jelentő férfi személyére vonatkozó adatokat, sőt, me gismerheti és nyilvánosságra hozhatja az ügyben érintett hivatásos állományú magyar hírszerző - nem közszereplő, a hivatásos állományú magyar hírszerző - személyére vonatkozó adatokat. Ugye, nem erre gondoltak? A harmadik személy is egy nehezen behatárolha tó kategória a két törvényjavaslatban, aki egyébként nem megfigyelt, nem hivatásos állományú és nem hálózati személy. Ha az iratokban szerepel, megismerheti és nyilvánosságra hozhatja azokat az adatokat, amelyekre nézve az adatot tartalmazó irat keletkezés ekor a jogszabály lehetővé tette számára, hogy az adott iratot teljes terjedelmében megismerje - szól a 3. § (3) bekezdése , magyarán: annak idején legálisan rendelkezett iratbetekintési joggal. Ilyen harmadik személy tipikusan az eljárásban korábban közr eműködött bíró, ügyész, szakértő, de bizonyos esetekben az ügyvéd is. A tervezet értelmezése tovább bonyolítja a helyzetet, hiszen harmadik személynek kell tekinteni a hálózati személyek köréből az alkalmi kapcsolatot, a társadalmi kapcsolatot és a hivatal os kapcsolatot is. Ők ugyan nem írtak alá beszervezési nyilatkozatot, együttműködtek, néha írásban
