Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2044 Unióba, de a Magyar Országgyűlésnek a szuverenitásából nem engedhetünk, hát mégiscsak elképzelhetetlen lenne, ha a Magyar Országgyűlésnek az utolsó szava nem lenne ott minden döntésnél. Tisztelt Hölg yeim és Uraim! Azt tudom mondani, hogy akkor nem lépünk be az Európai Unióba. Szóval az Európai Uniónak vannak játékszabályai, az egyik játékszabálya, nem is kevéssé fontos, igen fontos játékszabálya azt mondja ki, hogy bizonyos döntések bizony nem ebben a szép, díszes teremben, a Magyar Országgyűlésben születnek meg, hanem Brüsszelben születnek meg, ahol a terem lehet, hogy kevésbé díszes, lehet, sőt egészen biztos, hogy kisebb a teremnek a patinája, azonban az Európai Unió ott olyan döntéseket fog hozni, amelyek Magyarországra ki fognak terjedni. Rendkívül érdekes vitát hallottam az előttem szólóktól a tekintetben, hogy itt most átruházzuk a szuverenitásunkat, vagy pedig a szuverenitás közös gyakorlására kerül sor Brüsszelben. Én azt tudom önöknek mondani, tisztelt hölgyeim és uraim és tisztelt kormány, hogy nekem mind a kettő jó. Ha ebben a nagy pártok megállapodnak, és azt mondják, hogy átruházzuk a szuverenitást, én azt támogatni fogom, ugyanis én abból indulok ki, hogy azok az országok - a mai tizenötrő l van szó , amelyek átruházták a szuverenitásuk egy részét, ezzel jól jártak, nem látom vesztesét ennek a folyamatnak. Én úgy gondolom, hogy a globalizálódó világban, akár szeretjük, akár nem szeretjük a globalizációt, globalizáció van; a döntések akkor t udnak hatékonyak lenni a kicsikre is, ha azokat erőcentrumokban hozzák meg. Következésképpen ennek a kicsi Magyarországnak érdeke az, hogy a rólunk szóló döntéseket - a mi érdekeinket is figyelembe véve - egy komoly erőcentrumban hozzák meg, és ezek a brüs szeli döntések hatékonyabbak lehetnek, mint a Budapesten meghozott döntések. De hát beszélhetünk persze közös gyakorlásról is. Itt egy megjegyzést szeretnék tenni, ez pedig úgy hangzik, hogy az Európai Unió az eddigiekben konszenzussal hozta meg a döntései t, következésképpen lehetett joggal mondani azt, hogy közös szuverenitásgyakorlásról van szó, azonban az Európai Unió belső jogfejlődése abba az irányba hat, hogy többségi döntések fognak születni a jövőben. Következésképpen - nehogy valakinek a nemzeti ér zékenységét megbántsam - el tudom képzelni, hogy egy dán minisztert vagy egy dán politikát le fognak szavazni, és ebben a helyzetben akármit is mond ki a dán alkotmány erről a kérdésről, ott bizony Dánia nem közösen fogja gyakorolni a szuverenitását, hanem tőle függetlenül fogják vagy vele szemben adott esetben. Tehát nem árt ezt a szempontot is figyelembe venni, amikor erről a döntést meghozzuk. De még egyszer, a mondanivalómnak a lényege az, hogy akármilyen a megállapodás, számunkra a dolog jó lesz. Tiszt elt Hölgyeim és Uraim! Ezek között az ellenvetések között, amelyeket hallottam, vannak olyanok, amelyekkel egyetértek, vannak olyanok, amelyekkel nem értek egyet. Számomra a kulcskérdés az, hogy ezek az ellenvetések összeállnake egy nagy nemmé, egy olyan nagy nemmé, amelyről azt mondaná a kritika gyakorlója, hogy ha ezekben és ezekben nem születik megállapodás, akkor nincs alkotmánymódosítás. Ez kulcskérdés számomra, mert ha nem állnak össze egy nagy nemmé a különböző kifogások, a különböző észrevételek, a kkor érdemes mindegyikről beható vitát folytatni, és a végén egy kompromisszumot létrehozni. De ha összeállnak egy nagy nemmé, hölgyeim és uraim, akkor nagy baj van, mert akkor itt az izmok egymásnak feszülnek, akkor szkanderezni fogunk, és akkor ennek az lesz a vége, hogy ki meri tovább az autóját rajta tartani az úton, miközben vele szemben halad egy másik, és ki hogyan fog elszámolni saját választóival akkor, ha megbuktatja az alkotmány módosítását; annál is inkább, mert minden, a parlamentben helyet fog laló párt szavazóbázisának a jelentős többsége támogatja az európai uniós csatlakozást, ezért mindenkinek meg kell fontolnia, hogy ezzel a többséggel szembe foge menni. Én egyébként optimista vagyok ebben a kérdésben. Ellenzéki hozzászólók elmondták az Eu rópai Unióvitában is és a mostani vitában is már, hogy az Igazságügyi Minisztérium milyen méltatlanul járt el velük szemben, amikor megszervezte vagy összehívta ezt a tanácskozást. Én nem egészen értem, hogy miért annyira fontos ez a dolog. Érdekes
