Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. VASTAGH PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2036 világos és nagyon pontos irányadó és rendező elvek az előttünk álló feladat megítélése szempontjából is. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, nem többet és nem kevesebbet kell elvégeznünk most, min t azt, hogy a két jogrendszer - a közösségi jog és a magyar nemzeti jog - között egy olyan kapcsolatot, egy olyan hidat teremtsünk, amely a politikai változások és a politikai döntések előfeltételét jelenti. Szeretném kiemelni, tisztelt képviselőtársaim, h ogy az alkotmányos feltételek megteremtése nem a közösségi jog oldaláról jelentkező követelmény. Ez a mi belső, alkotmányos rendszerünkből fakadó követelmény. Ezt a követelményt erősítette meg az Alkotmánybíróság a közelmúltban, néhány évvel ezelőtt több h atározatában is. Ezért kell tehát átalakítanunk az alkotmányt, hogy alkotmányos úton teremtsük meg ezt a lehetséges kapcsolatot a közösségi jog és a nemzeti jogrendszer között. Hosszabb a fejlődési út a tagállamoknál is, és sokat változott a tagállamok sze mlélete e tekintetben, ami a közösségi jog, a nemzeti jog és a nemzeti alkotmány viszonyát illeti. Fokozatosan változott, fokozatosan finomodott ez az álláspont a tagállamok kapcsán is. A német alkotmánybíróság gyakorlata világossá teszi, hogy a korábbi, h atározottabb álláspontot bizony már a nyolcvanas években némiképpen át kellett alakítaniuk e tekintetben. Figyelmébe ajánlom az Országgyűlésnek azt is, hogy a jelenlegi tagjelölt országok miként készülnek saját alkotmányuk módosítására. Talán nem eléggé kö zismert az a tény, hogy mi régóta birkózunk ezzel a feladattal, a tagjelölt országok egy részében ezen már túljutottak. Túljutottak Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában, küszöbön áll a többi tagjelölt ország esetében is ez az alkotmánymódosítás. T ehát nagyon sok olyan összehasonlítási lehetőség adódik, amely megkönnyítheti a mi munkánkat is. Kétségtelen, hogy a politikai nehézségek között elsősorban azzal kell szembenéznünk, hogy általában a keletközépeurópai tagjelölt országok a visszanyert függ etlenségük teljességének védelme szempontjából a hatáskörök átruházását vagy a hatáskörökről történő lemondását politikailag mindenképpen nehezen élik meg, a közvélemény nehezen fogadja el. Éppen ezért az alkotmányok módosításának ez a része politikailag k ényessé teszi a feladatainkat. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a közösségi jog és a nemzeti jog kapcsolatában végül is nagyon tiszta és nagyon egységes rendező elvek vannak. Számunkra az a legfontosabb, hogy olyan formulát találjunk az alkotmányban, amel y biztosítja hosszú távra a közösségi jog zavartalan magyarországi érvényesülését. A viták kapcsán én szeretném fölidézni: azt, hogy mit kell tenni e tekintetben, nem új keletű, és nem az elmúlt hónapok folyamán alakult ki. Szeretném a Ház figyelmét felhív ni arra, hogy 2000 májusában az V. magyar jogászgyűlés ajánlásai között az alkotmányjogi szekció nagyon világos álláspontot alakított ki. Azt kérték vagy azt javasolták, hogy 2001. december 31éig kerüljön sor erre az alkotmánymódosításra. Ennek sem lett v olna akadálya, túleshettünk volna már mi is, hasonlóképpen más tagjelölt országokhoz. Szó szerint szeretném idézni az ajánlás szövegét, miszerint "az alkotmánymódosítás tartalmi elemeként javasoljuk, hogy a felhatalmazás eredményeként a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződéssel átengedhesse jogalkotói, végrehajtói és igazságszolgáltatási hatalmának egyes elemeit az Európai Közösségek részére". Ez a Magyar Jogászegylet, a magyar jogászgyűlés alkotmányjogi szekciójában természetszerűleg az ottani szakértők á lláspontjaként alakult ki. Ezt azok számára szerettem volna elsősorban idézni, akik szakmai alapon vitatják ennek a klauzulának a tartalmát. Tisztelt Országgyűlés! A kibontakozó vitának valóban három lényeges pontja van: a klauzula tartalma, az Országgyűlé s és a kormány viszonya az integrációs kérdésekben és a népszavazás problematikája. A klauzula tartalmával kapcsolatban szeretném kiemelni, és szeretném, ha elfogadnák azt az álláspontot, hogy senki nem akar fölösleges hatásköröket átadni az Európai Közöss égeknek, az Európai Uniónak. Senki nem akarja jobban csorbítani az ország szuverenitásának teljességét, mint amit az európai uniós csatlakozásunk egyébként megkövetel. Azt azonban világosan látni kell, hogy
