Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. VASTAGH PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2035 kialakult, más oldalról azt jelentette, hogy Európa ketté is szakadt hosszú évtizedekre. A világtörténelm i fejlődés Magyarország helyét nem ott jelölte ki, ahol az európai egység eredményeként a társadalmak és a gazdaság felvirágzása nagy lépésekkel indulhatott el. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy Európa és az európai integráció ma már nem egyszerűsíthető le, s őt régóta nem egyszerűsíthető le a gazdasági együttműködésre. Sokkal többről van szó, másról van szó, és az eltelt évtizedek az európai integráció történetében, különösen a hetvenes évektől kezdődően világosan megmutatták azt is, hogy az európai fejlődés t úllépett a gazdasági együttműködés ésszerűségeinek alapkövetelményein, és egyre erősebb az európai együttműködés politikai, jogi, erkölcsi értékbeli dimenziója. Ezért mondhatjuk azt, hogy Európa régen túllépett a szabályozott piacon, és ma már az értékek, a közös elvek, az egységes, demokratikus kormányzás formálódó alkotmányos közössége, amely egységes igazságszolgáltatási teret akar, amely egységes európai közigazgatási teret akar, és amely egyben a világ leghatékonyabb támogató és segélyező szervezete az elmaradottabb országok számára, elsősorban más kontinenseken. Ahogy már említettem, a magyar történelem másként alakult, és Magyarország hosszú éveken keresztül a politikai korlátok szorításai közepette csak arra vállalkozhatott, hogy gazdasági kapcsolato kat építsen ki ezzel a közösséggel. Ez a kapcsolatépítés a hatvanas évek elejére nyúlik vissza, fokozatosan szélesedtek ennek lehetőségei, és 1988. június 30án kerülhetett sor arra az első, az Európai Gazdasági Közösség és Magyarország közötti átfogó megá llapodás megkötésére, amely természetesen kapcsolódott a politikai feltételek radikális átrendeződéséhez, de ez már egy jóval szélesebb körű együttműködés lehetőségét alakította ki. (15.40) 1989. január 19én jöttek létre a diplomáciai kapcsolatok Magyaror szág és az Európai Közösségek között. Innentől kezdve már ismert számunkra a folyamat, hiszen a társulási megállapodás, majd a csatlakozási tárgyalások 1998as megkezdése ezt a kapcsolatrendszert egészen más alapokra helyezte, és más minőséget teremtett me g. Az Európai Közösségek fejlődésének következményeként létrejött és szükségképpen létrejött egy autonóm jogrendszer is; egy olyan jogrendszer, amely egyedi és teljességében sajátos az európai, de a világ jogfejlődésében is. Nem hasonlítható a nemzetközi k özjoghoz, mert attól eltér. Nem hasonlítható a nemzeti joghoz, mert attól is eltér. Valóban egy sajátos fejlődése a jogfejlődésnek, és az egységes európai piac követelményeit biztosító egységes szabályozás igénye egy autonóm, saját törvényszerűségekkel ren delkező jogrendszert teremtett meg, amelynek fejlődése elsősorban az egységes piac fejlődésével összhangban valósult meg és gyorsult fel. Nem egyszerre alakult ki ez a szerkezet. Folyamatosan változott, folyamatosan szélesedett a funkciója, és folyamatosan formálódott a viszonya is a nemzeti jogokhoz. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert ez a fejlődés azóta sem állt meg, és a jövőben sem lassul le, vagy a jövőben sem szűnik meg. Tehát ha a nehézségeket keressük alkotmányunk módosításában szakmailag, politika ilag, akkor természetesen számolni kell azzal, hogy egy folytonosan alakuló, változó Közösség jogrendszeréhez kell megtalálni azt az átvezető hidat, amely biztosítja a közösségi jog magyarországi harmonikus működését is. Hogy milyen ez a jogrendszer, azt s okféleképpen írhatjuk körül. Legszívesebben az Európai Parlament 1997ben elfogadott határozatára hivatkozom, amely azért érdekes és azért fontos számunkra, a parlamentben ülők számára, mert ez végül is nem a brüsszeli "bürokrácia" minősítése a közösségi j ogról. Ez az Európai Parlament - az európai intézmények egyedüli választott testülete - testületének véleményét tükrözi. Azt hiszem, irányadó lehet a mi feladatunk számára is, amit ez az európai parlamenti határozat tartalmaz, amelyben kimondják, hogy fele tte áll a nemzeti jognak, hogy a nemzeti jog minden ellentétes szabálya a közösségi joggal alkalmazhatatlan, hogy a nemzeti bíróság nem bírálhatja felül a közösségi intézmények aktusait, csak a Közösségek bírósága hozhat kötelező döntéseket a közösségi jog alkalmazásáról és értelmezéséről, és így tovább. Ezek nagyon
