Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, az európai integrációs ügyek bizottságának elnöke, a bizottság előadója:
2030 Tisztelt Képviselőtársaim! Az idő sürgetése alatt állunk, hiszen elvesztegettünk jó néhány hónapot , vagy mondhatnám, hogy évet is. A jelenlegi kormánypártok korábbi ellenzéki pártként már az előző ciklusban sürgették az alkotmány vonatkozó módosítását. Ekkor bizonyos tervezetek elkészültek, egyébként ezek többékevésbé összhangban vannak a mostani java slattal, de nem került sor azok megtárgyalására. Miért sürget az idő? Nem pusztán azért, mert vállaltunk egy kötelezettséget az év végéig történő elfogadásra, hanem azért, mert a jövő évben minél hamarabb szeretnénk a ratifikációt is végrehajtani, márpedig a ratifikációnak elengedhetetlen feltétele az alkotmánymódosítás, és valóban arra is kötelezettséget vállaltak a pártok, hogy népszavazásra bocsátják Magyarország uniós csatlakozását. Ez ugyan nem lenne alkotmányos kötelezettség, de vállaltuk, méghozzá az t is vállaltuk, hogy ezt minél hamarabb tesszük meg. Ez politikai érdekünk, hiszen addig nem tudjuk sürgetni az európai uniós tagállamokat a minél gyorsabb ratifikációra, amíg ez nálunk nem történt meg. A vitában három fontos csomópont alakult ki, ezeket B árándy miniszter úr az expozéjában már érintette, avatottan és megalapozottan érintette. Én csak röviden szeretnék reagálni rá. Az első kérdéskör, már eddig is elhangzott Vastagh elnök úr részéről, illetve Salamon alelnök úr részéről is, a nemzeti felségjo gok átengedésének, illetve közös gyakorlásának a kérdése. Kétségtelen, hogy két jogelméleti felfogás áll egymással szemben. A bizottsági többség osztja a kormányzat jogelméleti felfogását, miszerint pontosabb az a megfogalmazás, hogy a nemzeti felségjogok átengedéséről is szó van, jóllehet történetileg ez úgy alakult ki, hogy közös gyakorlásról volt szó, és a törvényhozási jellegű aktusok esetében ez a jellege meg is maradt az Uniónak, hiszen a Tanácson keresztül a kormányok maguk is befolyásolhatják a köte lező jogszabályok megalkotását. De azóta az Unió fejlődése és az előrelátható fejlődése abba az irányba mutat, hogy olyan kötelező jellegű intézkedések születnek a bizottság szintjén, illetőleg olyan felhatalmazásokkal rendelkeznek maga az Európai Bíróság révén, amelyekre már nincs közvetlen ráhatása az egyes tagállamoknak, ahol tehát a közös gyakorlásról csak nagyon áttételesen lehet beszélni, ezért mi az átengedést pontosabbnak érezzük. A második fontos pont a parlament szerepe, a törvényhozás szerepe. Úg y ítéljük meg, hogy a viták során lehet még pontosítani azt, amit a megfogalmazás tartalmaz. De a megfogalmazás összhangban van az amszterdami szerződés vonatkozó jegyzőkönyvével, tehát az európai általános gyakorlattal összhangban áll. Az én személyes ízl ésemnek és néhány kormánypárti képviselőtársam ízlésének talán jobban megfelelt volna, ha jobban kidomborítjuk a törvényhozásbeli tárgykörbe tartozó esetek kérdésében a parlament szerepét, akár annak egy megerősített formáját is, de ez is elfogadható, ez i s benne van az európai fő áramban. Tehát azt hiszem, ebben a formában ez támogatható, de azt érzékeltem, hogy ezen a téren még van lehetőség arra, hogy elmozduljunk. A harmadik fontos kérdéskör pedig a népszavazás ügye volt. Nyilvánvalóan nem maga a megfog almazás a kérdés, hanem az, hogy mikor legyen ez a népszavazás. Én osztom azt az álláspontot, azt a demokráciafelfogást - mert hiszen arról van szó , amit a kormány képvisel, hogy a miniszterelnök csak a népi felhatalmazás nyomán kívánja aláírni a csatlak ozási szerződést. Alkotmányjogilag természetesen lehetne ez másképp is. Lehet így is szabályozni, úgy is szabályozni. Az az ellenérv, hogy közben még változhatnak a dolgok, nem igazán érvényes, hiszen gondoljunk bele, hogy március végére, április elejére v an előirányozva az Európai Parlamentben ugyanennek a szerződésnek a vitája, ott igennel vagy nemmel dönteni fognak erről; kötve hiszem, illetve nem kötve hiszem, ki van zárva, hogy ezután bármiféle változás történjen. Tehát megoldható jóindulattal az, hogy még az aláírás előtt a népszavazásra sor kerüljön. Tisztelt Képviselőtársaim! Miután az ellenzéki képviselőtársak alapvetően a tárgyra vonatkozó felvetéseket tettek, én ezt üdvözölni szeretném, tehát nem kapcsolták össze más, a tárgyhoz nem tartozó kérdés ekkel, és annak a reményemnek adok hangot, hogy a hátralévő hetekben az egyetértés létre fog jönni. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiból.)
