Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - "Az Európai Unióhoz történő csatlakozás" című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KELEMEN ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1981 akkor is hiányzik mintegy 30 milliárdnyi pályázható pénz. Kérem az üvegzsebeseket, figyeljenek, hova lett ez a pénz! Tudjuk azt is, hogy a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége a lassan körvo nalazódó kormányzati elképzelések helyett tényleges gazdaságfejlesztési lépésre tett ajánlatot. A termelővállalatok társasági adóját kívánta csökkenteni, amitől viszont a pénzügyminiszter lett ideges. Hogyisne, az okos Magyarország 16 milliárdos kiadást je lent a költségvetésnek, a társasági adócsökkentés pedig ennek tízszeresét jelentené. Mert igaz, hogy elhárult az a veszély, hogy Magyarország az első, a 2004. évben 180 millió euróval rosszabb helyzetbe kerül, mint 2003ban, amikor az előcsatlakozási össze geknek bővebben kell érkezniük, az Unió közös álláspontja szerint a térségfejlesztési alapok az első három évben legfeljebb 23 milliárd eurót tehetnek ki. De átcsoportosítanak, előrehoznak kifizetéseket, hogy a belépőknél ne következzék be helyzetromlás. A nehézségekre jó példa a SAPARDprogram. Ahol segítene, a mezőgazdasági termelés versenyképességének fenntartásában, ott különösen nyilvánvaló, hogy a gazdák továbbra sem nélkülözhetnék a hazai támogatásokat. Hiszen eltekintve a SAPARDdal járó irdatlan bü rokráciától, amiben sajnos a magyar hivatali szervek, szakhatóságok sem mindig könnyítik meg a vállalkozók dolgát, a tervezett beruházás végéig a jelentkezőknek kell megfinanszírozniuk a teljes beruházást. Ezzel pedig épp a tőkehiány gondján nem segít. És közben azt látjuk, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium felfüggesztette az új mezőgazdasági gépek vásárlásának és lízingelésének a támogatását. Egyáltalán, ha tekintetbe vesszük, hogy egy előfinanszírozott számla útja a brüsszeli kifizet ésig jó esetben is fél évnél tovább tart, akkor megint beleütközünk a saját pénzemhez való hozzájutás lassításába, amit Magyarországon minden beszállító olyan jól ismer. Országos szinten pedig ezzel számolva az eljárás vontatottsága lecsökkentheti még a 20 03ban ténylegesen kifizetésre kerülő támogatást, és ez megkurtíthatja az ennek alapján számolt 2004es térítés összegét is. Azt hiszem, hogy a magyar mezőgazdaság elmaradása a kormányoldalról elhangzottakkal, a miniszterelnök úr szájából elhangzottakkal s zemben nem az utolsó négy évben, hanem az utolsó két évtizedben történt meg, és idetartozik az, hogy Magyarország a belépés pillanatától számíthat ugyan a közvetlen mezőgazdasági támogatásra, de csak nagyon csökkentett, 25 százaléknyi mértékben. Ennek a tí zéves felfutása egyrészt hosszú ideig fenntarthatja a magyar gazda versenyhátrányát, erről is beszéltek már ma, másrészt 2006 után új költségvetési ciklus kezdődik, és azutánra, amikor már bent leszünk, nyilván nem akarunk terheket vállalni. Ha a kormány n em képes ennél jobb arányt kiharcolni, akkor legalább tényleg meg kellene gondolni, hogy azt érje el, hogy az EU a versenyegyenlőség közelítése érdekében hozzájáruljon ahhoz, hogy a magyar gazdák legalább a magyar költségvetésből jussanak közvetlen támogat áshoz, mert a szabályok most ezt is tiltják. (11.20) Ha ehhez az EU hozzájárulna, még abban az esetben is a magyar gazdák támogatása körülbelül a felét érné el nyugati versenytársaikénak. Nehéz egyenlő feltételekről beszélni, hiszen például az EU fenntartj a magának a jogot - mint előttem ezt részletesen fejtegették többen is , hogy a belépők vállalásainak betartását három évig ellenőrizhesse. Ami viszont furcsa benne, hogy maga a bővítési biztos ezt úgy is volt hajlandó értelmezni, mint az újonnan belépő o rszágok védelme érdekében tett intézkedést. Mi nem így látjuk. Ezért hangsúlyozta a köztársasági elnökünk októberi ünnepünk előestéjén az Európai Parlament, az Európai Tanács és Bizottság tagjai előtt tartott beszédében, hogy bár igen fontos számunkra a be lépés az Unióba, de az is fontos, hogy ez tisztességes feltételek mellett történjék meg. Szájer József képviselőtársam már pontosan idézte az Országgyűlésben képviselt pártok és a kormány közös, szeptember 19i nyilatkozatát, amely ugyanebben a szellemben született. Éppen ezért elfogadhatatlan számomra is a kis- és középvállalkozások fejlesztésének elégtelen mértéke a jövő évi
