Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - "Az Európai Unióhoz történő csatlakozás" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HORN GYULA, az MSZP
1971 egészen biztos, hogy növekedni fog. Meg vagyok győződve arról is, hogy a magyar mezőgazdaság számára lehetővé válna a szerkezetváltás, a felzárkózás, a ko rszerűsítés abban az esetben, ha a magyar mezőgazdasági termelők is egyenlő elbánást élveznének, hozzájutnának ugyanazokhoz a támogatásokhoz, amelyeket az európai uniós gazdák kapnak. Úgy hiszem, hogy nem egy irreális elvárás úgy tárgyalni, hogy a magyar m ezőgazdasági termelőket ne érje negatív megkülönböztetés. Ha a kötelezettségeket vállaljuk, akkor azonos jogokat élvezzünk a csatlakozást követően is! 95 tárgyalási témával és derogációs igénnyel vágtunk neki ennek a fejezetnek. Szeretném elmondani, hogy j elenleg 20 nyitott kérdést tartunk számon, amelyet eddig nem tudtunk elfogadni, és ezek a legkényesebb témák. A kvóták ügyéről is szó esett. Úgy gondolom, hogy e tekintetben van előrehaladás a tárgyalásokon, két nagyon kényes téma van, a tejkvóta és a húsm arha ügye. Ez a kettő nem választható el egymástól. Meg vagyok róla győződve, hogy nagyon sok mezőgazdasági termelő további léte függ attól, hogy itt milyen sikeresek tudunk lenni az elkövetkezendő időszakban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Az agrártámogatási rendszer tekintetében természetesen a pénzügyi kérdések is rendkívül fontosak, erről az elnök úr beszélt. Úgy gondolom, hogy a hátralévő időben jelentősen javítani kell azon a pozíción, amelyet az Európai Unió Bizotts ága október 25én kialakított számunkra. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, 2020 perces időkeretben. Elsők ént megadom a szót Horn Gyulának, az MSZPképviselőcsoport nevében felszólaló képviselő úrnak. HORN GYULA , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Németh Imre, majd próbálok néhány percet megtakarítani, hogy még tudjál beszél ni. Köszönöm. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitanapra készülve arra is gondoltam, hogy elemezzük az elmúlt évek eseményeit, köztük például a csatlakozási tárgyalások tanulságait; például azt, hogy 1998at követően miért nem történt érdemi válasz az országjelentésekben megfogalmazott igényekre és kritikákra, vagy hogy miért késett majd' egy évet a nemzeti fejlesztési terv és több minden más. De úgy ítélem meg, mégis jobb, ha időnket és energiánkat az előttünk álló feladatokra összpontosítju k. A kormány képviselői is ezt teszik. Jóllehet van különbség az eddigi szabadon választott kormányok teljesítménye között, de az a döntő, hogy a belépés a nemzet közös ügye és műve. Hangsúlyozni szeretném, hogy az MSZP soha nem hátrált meg a kihívások elő l. Készek vagyunk válaszolni az ellenzéki bírálatokra, viszont a nemtelen támadásokat visszautasítjuk. Zsarolni sem hagyjuk magunkat. Szögezzük le: elfogadhatatlan a csatlakozás támogatását feltételekhez kötni. Ha kell, erre is van olyan válaszunk, amely a jövőt szolgálja. A csatlakozás ügyét nem szabad kitenni a választási vereség okozta indulatoknak, vélt vagy tényleges sérelmeknek. Odaát Nyugaton is vannak sokan, szerencsére nem elegen, akik ellenzik a bővítést, miként nálunk is akadnak ellenzők, bírálók . Ebben tulajdonképpen semmi rendkívüli nincs. Aki viszont rövid távú politikai érdekeiért teszi kockára a nemzet esélyét, az károkat okoz. Nyugalomra és együttműködésre van szükség, arra, hogy mindenki, amit csak lehet, tegyen meg a Magyar Köztársaság tag ságáért. A politikusoknak ez szent kötelességük, hiszen új Európa születésének vagyunk részesei. Ebben a kezdeményező és irányító szerepet az Európai Unió tölti be. Épül a demokrácia a teljesítmény, a biztonság és a jólét földrészén. A 41 európai ország kö zül egy sincs, amely a többit veszélyeztetné. Ötvenegy éves az Európai Unió. (10.30) Ezalatt bebizonyosodott, hogy nincs alternatívája, nincs tagállam, amely ki akarna lépni az integrációból, és nincs olyan tagállam, amely veszített volna a tagsággal. Ez i s mutatja az Európai
