Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - "Az Európai Unióhoz történő csatlakozás" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HORN GYULA, az MSZP
1972 Unió erejét, befolyását és jelentőségét. Most tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnánk, hogy a bővítéssel NyugatEurópa frigyre lép KözépEurópával, hiszen mind a tíz tagállam középeurópai, mert nyugodtan ide sorolhatjuk Ciprust és Máltá t is. Mi a döntő ebben a folyamatban? Az, hogy Európa kinőtte az eddigi kereteket, és a régió államai közötti nagy különbségek gyengítették és gyengítik a versenyképességét. Ahhoz, hogy továbbléphessen Európa, integrálni kell a kevésbé fejlett, de feltörek vő új demokráciákat. Hölgyeim és Uraim! Együtt honosítottuk meg Magyarországon a demokratikus Európa eszméit és politikai értékeit. A szabadság és a demokrácia, az önrendelkezés és a jogállamiság meghódította a középkeleteurópai népeket is. Mindez termés zetesen egybeötvöződött új piacokkal, befektetésekkel, működő tőkével. Ezek nélkül a mi országaink soha nem zárkózhatnak fel a fejlettekhez. Létrejött annak lehetősége, hogy a következő ötven évben a siker reményében szálljon szembe Európa a külső kihíváso kkal és a sajnos fenyegető természeti csapásokkal. Ki lehet ebből maradni? Persze, természetesen, hiszen senki sem kényszerít bennünket a csatlakozásra. De már 1990ben magunk döntöttünk arról, hogy felzárkózunk a demokratikus Európához. Magunk készítettük ezt elő, és magunk hajtottuk végre. Sokan mondták már, hogy ne siessünk annyira, jól fontoljuk meg a dolgokat. Sietünk? Hölgyeim és Uraim! Huszonöt éve van kapcsolatunk az akkori Európai Közösséggel, majd Európai Unióval. Tizenegy éve vagyunk társult tago k, nyolc évet ért meg a felvételi kérelmünk, és majd' öt éve folytatjuk a csatlakozási tárgyalásokat. Azt hiszem, ez is bizonyítja, hogy igen hosszú időszakra tekinthet Magyarország kapcsolatainak rendszere az Európai Unióval. A felvételünk véglegesíti azt , hogy nincs visszatérés sem az 1990 előttihez, sem pedig a Horthyrendszerhez. A betagozódás visszafordíthatatlan. Magyarország elismerten jól vizsgázik az új megformálásában. 1990 óta anakronisztikus törekvések, rossz politikák is gyengítettek, de soha n em tértünk el az európai közös politikai értékektől. Mindazt, amit eddig felmutattunk, jórészt ellensúlyozza az a sok milliárdos támogatás, amely új pénzforrásként jelentkezik az ország számára. Szögezzük le: a magyar mezőgazdaság válságát nem az Európai U nió idézte elő, hanem egy téves ideológiát kiszolgáló téves politika. Magunkévá kell tennünk az európai célokat, vagyis azt, hogy összeegyeztetjük a piacgazdaságot a szociális követelményekkel, miként azt is, hogy a közteherviselést és a közgyarapodást egy ségben kezeljük, egymással szoros összefüggésben. Ez a jelenlegi kormány politikája. Azt hiszem, nem kell külön bizonyítgatnom, hogy Magyarországon még sohasem volt igazi jólét, és megteremtéséhez még hosszú az út, de az első, az alapozó lépéseket már megt ettük ehhez. Tény az is, hogy átruházunk hatásköröket az Unióra. Ez azonban nem mond ellent az önrendelkezés szellemiségének, mert a közös döntésekben - amelyek rólunk és Európa más államairól szólnak - történelmünkben első ízben nyílik lehetőség, hogy egy enrangúként vegyünk részt. Ez a lényege mindannak, amely akár az alkotmánymódosítás, akár Magyarország jövőbeni szerepét illeti az Európai Unióban. Gondoljuk el azt is, mögöttünk ott vannak az új keleteurópai államok, ők is csatlakozni fognak hozzánk. Hog y mikor? Lehet, hogy nyolctíz év múlva, de addig is kialakíthatjuk velük a stratégiai együttműködést, amelynek a lényege, hogy megszüntessük földrészünk kiszolgáltatottságát az energiaforrások és a nyersanyagok terén. Hazánkban egyidejűleg zajlott a régi rendszer lebontása és az új építése. Eközben sok anyagi és szociális érték semmisült meg. Ennek árát a nép fizette meg, s joggal várja el, hogy áldozatvállalása ne vesszen kárba. Hölgyeim és Uraim! Az, ami itt a legutóbbi évtizedekben történt, az a magyar progresszió nagy alkotása, az európaiság térhódítása. Én kívánom, kérem, ha úgy tetszik, követelem: egyszer már menjünk végig azon az úton, amit magunk választottunk! Ezért mi, a közélet szereplői felelősek vagyunk, mert ha elmulasztjuk ezt a történelmi es élyt, nem bocsáthatjuk meg magunknak, s nem lesz, aki megbocsát nekünk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
