Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - "Az Európai Unióhoz történő csatlakozás" című politikai vita - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
1968 magyar költ ségvetést veszteség fogja érni, mert Szlovákiából fog átkerülni a cigaretta, a dohányzás mértékét ez nem fogja csökkenteni, viszont a magyar költségvetésnek jelentős veszteségeket fog okozni. (10.10) Ez és kizárólag ez vezet abban, amikor - követve az előz ő kormány példáját - azt mondjuk, hogy ebben szeretnénk átmeneti időszakot elérni. A másik, ugyancsak adózással összefüggő kérdés a bérfőzés kérdése, itt is a háztartásonként főzhető mennyiség. Mi 120 literrel indultunk, az Európai Unió azt mondja: Szlovák ia és Csehország beérte 30 literrel háztartásonként, érjük be mi is; most 60 liternél tartunk, de még nincs megegyezés, de valamelyest közeledett egymáshoz a két álláspont. A második ilyen lezáratlan fejezet a versenyjog fejezet, és ha lehet egyáltalán neh ézségi fokokban különbséget tenni, akkor azt mondom, hogy ez a hátralévő kérdések közül a legbonyolultabb, és az a baj, hogy a többi csatlakozni kívánó ország - Lengyelország kivételével - ezt már le tudta zárni. Persze mondhatjuk, hogy könnyű egy olyan or szágnak lezárni, ahol egy, azaz egy külföldi nagybefektetőt érint az adókedvezmények kérdése, nem így Magyarország esetében, ahol több mint negyven vállalat adókedvezményeiről van szó. És itt a magyar kormány a tárgyalásokon tulajdonképpen két tűz között v an: az egyik oldalról az Európai Unió 15 tagállamának kormányai, a másik oldalon ugyanennek a 15 tagállamnak a nagyvállalatai, és még néhány tengerentúli nagyvállalat. A kormányok azt mondják, hogy számoljuk fel, a multinacionális vállalatok azt mondják, h ogy hozzá ne nyúljunk. No, ebben kell nekünk valahol a helyes középutat megtalálni, ami az Európai Unió számára már elfogadható, a nagyvállalatok számára még tolerálható, mert különben fennáll az a veszély, hogy összepakolnak, és elmennek; az IBM esetében - amelyik nem ezért ment el - láttuk, hogy mit jelent, amikor több mint háromezer munkahely megszűnik valahol. Nagyon keményen, elszántan tárgyalunk, és a miniszterelnök úr egyértelművé tette minden alkalommal, amikor erről szólni lehetett, hogy ezt elviss zük a koppenhágai csúcsértekezletig, tehát a tárgyalások legvégéig. Nem tudunk elfogadni olyan megoldást, amely visszamenőleges hatályú. Ez a magyar alkotmányos szabályokkal ellentétes lenne, tehát a támogatások beszámításának kérdése 2003. január 1je elő tt nem merülhet fel. Ugyancsak országspecifikus kérdés a mezőgazdasági fejezet, ebből a kvóták kérdése. Itt alapvetően az a kérdés, hogy a jobboldali pártok által mindig katasztrofálisnak minősített, rendszerváltás előtti mezőgazdasági adatokat tekintie a z Unió kiinduló adatnak, vagy pedig a rendszerváltás óta a két jobboldali kormány alatt is kisgazda kézben lévő mezőgazdaság állítólag briliáns teljesítményét veszik alapul. Érdekes módon az előző kormány is a '90 előtti, sokszor meggyalázott, lesajnált ad atokat akarta kiinduló alapnak elfogadtatni az Európai Unióval, az Európai Unió pedig azt mondja, hogy miért a nyolcvanas évek teljesítményét nézzük a kvótáknál, miért nem a kilencvenes évek kiváló mezőgazdasági teljesítményét akarjuk figyelembe venni; nem adtuk fel a küzdelmet, mi továbbra is a nyolcvanas évek adatait szeretnénk alapul venni. Ilyen szerények vagyunk, hogy beérjük ezekkel az állítólag sokkal rosszabb adatokkal kiindulási alapként. Vagy a munkaerő fejezet, amely szintén nyitott még, itt az E urópai Unió tett egy hétéves ajánlatot, három szakaszra osztva, mi pedig azt mondtuk, hogy nemzeti keretek között, kétoldalú alapon szülessen megállapodás. A baj az, hogy a tagállamokból néhányan kedvező választ adtak már erre, a többségük nem válaszolt, k ettő - a két legfontosabb, térben, földrajzilag legközelebb eső - ország, Németország és Ausztria viszont eddig kedvezőtlen, elzárkózó választ adott. Én legutóbb november elején egy levélben sürgettem újra a még nem válaszolt és kedvezőtlen választ adott t agállamokat, hogy legyenek szívesek újragondolni az álláspontjukat. Ha nincs érdemi előrehaladás, akkor azt szeretnénk elérni, hogy a csatlakozási szerződésben rögzítsük azt, hogy itt folytatni kell a tárgyalásokat, és a csatlakozás napjáig, tehát 2004. ja nuár 1jéig - vagy valahányadikáig - el kell érni a kétoldalú megállapodásokat.
