Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - "Az Európai Unióhoz történő csatlakozás" című politikai vita - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
1967 szükségképpen esik majd január 1jére, de mindenképpen olyan időpont kell legyen, hogy 2004 nyarán, az Európai Parlament következő választásán az új tagállamok már teljes jogú tagként vegyenek részt. Nem is beszélve arról, hogy ősszel a kormányközi konferencián is, amelyen az Európai Unió további intézményi reformjairól és egy sor más kérdésről fognak tárgyalni, már teljes jogú tagként szeretnénk részt venni. Melyek a feladataink, hogy ezt a menetrendet tartani lehessen? Az első feladatunk, hogy a tárgyalásokon a lehető legjobb feltételeket érjük el. A második: a felkészülés folytatása - a miniszterelnök úr erről részletesen beszélt. Csupán annyit szeretnék hozzátenni vagy kiemelni, hangsúlyozni, hogy fontos a felkészülés, és a felkészülés nem ér véget a csatlakozással, mert szeretnék két dátumot világosan megkülönböztetni: a z egyik a csatlakozás mint nemzetközi jogi aktus dátuma, 2004. január 1je vagy 2004 eleje valamikor, és az Európai Unióba történő tényleges, szerves beilleszkedés, amely nem is köthető dátumhoz. De azt gondolom, az eddig csatlakozott országok tapasztalata i is igazolják, hogy ez a két időpont elég messze esik egymástól, ezért nem lehet abbahagyni a csatlakozás napján a felkészülést, folytatni kell, mert a szerves beilleszkedés, amikor Magyarország már minden tekintetben felveszi az Európai Unió fordulatszám át, bizony még néhány évnyi távolságra van. Fontos közös feladat az alkotmányos feltételek megteremtése, az alkotmány módosítása. Fontosnak tartom, hogy a négy parlamenti párt elkötelezte magát az alkotmány módosítása mellett, mégpedig az ez év végéig tört énő alkotmánymódosítás mellett, hiszen a menetrend másképp nem tartható, és azután a népszavazás, a referendum - ebben ma eltérnek az álláspontok. A kormány álláspontja, a kormányt alkotó két párt álláspontja az, hogy a referendum, a népszavazás előzze meg a csatlakozási szerződés aláírását. Azt hiszem, nem kell jogi végzettség annak belátásához, hogy ez elegánsabb álláspont, elegánsabb megoldás, hiszen ebben az esetben a miniszterelnök - hangsúlyozom, a miniszterelnök , aki nemzetközi szerződések aláírásá ra a kormány nevében jogosult, úgy mehet fel az Akropoliszra, hogy a zsebében nemcsak a töltőtolla van ott, de a mandátum is a szerződés aláírására, a magyar választók többségétől kapott felhatalmazással írja alá a dokumentumot. Létezik természetesen egy m ásik megoldás is, és van példa mind a kettőre, hogy előbb aláírja a miniszterelnök a csatlakozási szerződést, és azután megkérdezzük a választókat, jól tettee, hogy aláírta. Persze, ebben az esetben fennáll az a lehetőség, hogy a választók azt mondják, ho gy milyen felhatalmazás alapján írta alá, és azt mondják, ők ehhez nem adtak hozzájárulást. Említettem, hogy mindkét megoldásra van nemzetközi példa, és nézzünk kettőt: Ausztria példája, itt a szomszédban, ahol Franz Vranitzky kancellár egy igen többségű n épszavazás birtokában írta alá Ausztria csatlakozásáról a szerződést; és Norvégia példája, ahol Gro Harlem Bruntland asszony megelőlegezte a támogató népszavazást, aláírta a szerződést, és aztán a norvég választók többsége azt mondta, hogy nem. És ez jelen tős presztízsveszteséget eredményezett, nem a kormánynak, mert ez még nem lenne baj, Norvégiának eredményezett jelentős presztízsveszteséget. Ezért is látom célszerűbbnek Ausztria és nem Norvégia példáját követni. Akkor hadd térjek vissza a tárgyalások lez árására, mert én elsősorban erről szeretnék beszélni, hiszen a miniszterelnök úr a hazai felkészülésről nagyon részletes képet adott, és képviselőtársaim pedig a Szocialista Párt - a kormány nevében még Németh Imre fog szólni - álláspontját, a frakció állá spontját fogják képviselni. Én tehát a tárgyalások áttekintésére szorítkozom. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kérdések két nagy csoportja nyitott. Az első: azok, amelyek Magyarországot érintik, tehát az országspecifikus kérdések lezárását. Ilyen az adózási fejezet, ahol szeretnénk elérni azt - nem a dohányzás támogatására, mint ez időnként vádként elhangzik, hanem azért, hogy a magyar költségvetést ne érje veszteség , hogy mivel Szlovákia 2008ig kapott átmeneti időszakot a dohánytermékek jövedéki adójának az Európai Unióban meglévő szintre emelésére, addig tehát a szlovák cigaretta tehát olcsóbb lesz, mint az európai uniós tagállamokban a cigaretta; ha Magyarország viszont átmeneti időszak nélkül emeli meg a jövedéki adó szintjét, akkor bizony a
