Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 12 (32. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény... - ELNÖK (dr. Szájer József): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
1925 akaratot így kielégíteni, de azt gondolom, nem ez a helyénvaló út, hanem sokkal inkább az, hogyha a foglalkoztatás oldaláról törekszünk arra, hogy minél nagyobb mértékű számadatok igazolódjanak vissz a, és mindemellett törekszünk arra, hogy a munkanélküliség visszaszoruljon, a munkanélküliség fékeződjön. Azt gondolom tehát, hogy a két dolgot egymás mellett kell kezelni, de e tekintetben, e vonatkozásban prioritást a foglalkoztatottság élvez. Az a törvé nymódosítás, amely önök előtt szerepel, valójában ezt a szellemiséget hordozza magában, arra törekszik, hogy a foglalkoztatottság szintjét növelje. Arra törekszik, hogy még megalapozottabbá tegye az elkövetkezendő időszak történéseit, és olyan későbbi, a m aitól még mélyebb elemzéseken nyugvó koncepcionális áttekintési alapot teremtsen, ami az adott helyzethez, az adott gazdasági állapothoz illeszthetővé válik, és pótolja azokat az alapvető hiányosságokat, amelyeket az elmúlt négy esztendőben az előző kormán y felhalmozott. A részleteiben nem kívánok kitérni arra, hogy - az elmúlt négy év gyakorlatától eltérő módon - itt most az érdekegyeztetés mechanizmusrendszerével történő egyeztetés is megtörtént, nem teszem azért, mert az államtitkár úr erről részleteiben szólt, csak megerősítem, hogy világos, látható és érthető legyen: számunkra az érdekegyeztetés fontos kategória. Úgy gondoljuk, és nemcsak gondoljuk, hanem ekképp is cselekszünk, hogy minden olyan, a társadalom számára fontos kérdést, törvényjavaslatot az érdekegyeztetés mechanizmusrendszerén át kell futtatni, amely kihatással van az emberek életére. (21.30) A törvénymódosítás alapjaiban, mondhatni, két dologra leszűkíthető: az egyik a foglalkoztatás bővítése, a másik az EUharmonizáció teljesülése. A fogl alkoztatás bővülése tekintetében gyakorlatilag új aktív eszközöket vezet be. Az aktív eszközök bevezetése mellett a munkanélküliek olyan álláskeresési lehetőségét szorgalmazza és bővíti, amely messze nem passzív eszközként, hanem igenis aktív eszközként fo gható meg, mert a Magyarországon ma is fellelhető, havonta regisztrált 4050 ezer üres álláshelyre mozdítja rá az embereket, és ilyen értelemben a foglalkoztatottsági állapotokon mértékadó változásokat tud eszközölni. A képzésben való részvétel intenzifiká lása pedig nem lehet kérdéses, hiszen csak végig kell gondolni azt, hogy a gazdálkodó szervezetek részéről milyen fajta igények fogalmazódnak meg, milyen feltételeket támasztanak a leendő munkavállalókkal szemben. Tehát nem segélyről és segély jellegű jutt atásról, hanem aktív eszközről van szó, amely motivációs eszköz, amely a munka világába történő visszavezetést alapozza meg. Új perspektívákat nyújt, természetszerűleg öntevékeny módon rámozdít az álláskeresésre és a munkaügyi központokkal való szoros együ ttműködésre. Kötelmeket is magában hordoz. Hozzá kell tenni persze azt is, hogy mindez olyan mértékű ellátással párosul, ami semmiképpen nem ellentétes azzal, hogy a megszerzett munkajövedelmek, akár még a minimálbéren megszerzett munkajövedelmek ellenében is torzó állapotot jelentene, hiszen nem több, mint az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 85 százaléka. Ebben a formában pozitív diszkriminációval kívánunk élni, pontosan azon embercsoport irányába, amely kiszorított vagy legalábbis nehéz helyzetben va n a munkaerőpiacon. Hozzá szeretném tenni: válaszható és nem kötelező. Választható, hiszen ha valaki úgy gondolja, hogy nem kíván élni ezzel, a járadék kimerítését követően gyakorlatilag módja van arra, hogy a szociális segélyezés rendszerében az önkormány zatok keretei között, akár a közcélú foglalkoztatás keretei között munkát végezzen. Tehát nem kötelem, hanem alternatív, választható lehetőség, olyan, amelyről az elmúlt négy esztendőben keveset hallottunk. Hozzá kell tenni még azt is, hogy mindez a folyam at a gazdaságban való aktív közreműködésre mozdít rá, azt alapozza meg, azt erősíti. Tb, nyugdíjjárulékköteles, tehát valójában szolgálatiidőjogosultságot is teremt. A leglényegesebb momentum mégis az, hogy a munkaerőpiacon fellelhető álláslehetőségek b etöltéséhez vezethet. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökről kevesebbet beszélnék, csak azért, mert ma már többen szóltak róla. A távmunka, a részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében új perspektívák nyílhatnak. A 45 éves és a 45 évnél idősebb korosz tály számára, a romák számára pedig olyan
