Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 12 (32. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény... - ELNÖK (dr. Szájer József): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
1926 megnyilatkozási lehetőséget, olyan hozzáférési lehetőséget ad ez a törvénymódosítási javallat, ami azért is elkerülhetetlen, mert indirekt módon a területfejlesztési, térségfejlesztési logikát is erősíti. Csak jele zni szeretném önöknek, pont azért, hogy tisztán lássuk a dolgokat, hogy ma Magyarországon azokban a térségekben, amelyek gazdaságilag, társadalmilag, infrastrukturálisan elmaradottak, azokban a térségekben, ahol a munkanélküliségi ráta az országos átlagért ékeknek a másfélszeresét jóval meghaladja, azokban a térségekben a munkaügyi regiszterekben a munkanélküliek között jóval nagyobb arányban vannak jelen a 45 év felettiek, mint másutt, jóval nagyobb arányban vannak jelen a romákhoz tartozók, mint másutt. Il yen értelemben ez az intézkedés, amely a törvényjavaslat elfogadásával napvilágot láthat, pontosan a legelmaradottabb, leghátrányosabb térségek számára nyújthat indirekt módon is segítséget. Az EUharmonizáció vonatkozásában, azt gondolom, nincs közöttünk semmilyen értelemben különbség és differencia, hiszen mindenki úgy gondolja, hogy a tekintetben az alapvető változtatásokat szükségszerűen meg kell hozni. Összegezve azt szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a mai állapothoz képest ezek a vá ltoztatási szándékok mind olyanok, amelyek a gazdaság irányába történő mozdítással párosulnak. Olyanok, amelyek a produktum, a hozamtermelés tekintetében jóságfokkal bírnak, olyanok, amelyek az emberek egyéni boldogulása tekintetében is hasznosnak tekinthe tők. Éppen ezért utolsó mondatomként azt szeretném kérni önöktől, hogy mindezeket megfontolva, átgondolva, a törvényjavaslatot majd a részletes vitát követően támogassák, és a támogatásukkal erősítsék meg mindazt, amit most elmondottam. Köszönöm szépen. (T aps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. A Fidesz részéről Bernáth Ildikónak adom meg a szót. BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha egy kormány felelősséget érez az iránt az o rszág iránt, amelyet kormányoz, ha egy országgyűlési képviselő felelősséget érez embertársai, választói iránt, akkor sem a kormány, sem az országgyűlési képviselő nem nézheti közömbösen, nem nézheti tétlenül a munkanélküliségi helyzet, illetve a foglalkozt atottak számának alakulását vagy éppen növekedését. Valamennyien emlékszünk arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kilencvenes évek elején milyen súlyos problémával, milyen drámai helyzettel szembesült a magyar társadalom. Megszűnt mintegy másfél millió m unkahely, több mint 700 ezer ember maradt munka nélkül. Ez volt az a helyzet, amely valamilyen megoldást követelt. Akkor született meg, 1991ben a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény, amely elsősorban ott és akkor a tömeges munkanélküliség kezelésének valamilyen módját kívánta célul kitűzni és megvalósítani. A törvényt azóta több mint tíz alkalommal módosította a parlament. A legtöbb módosítás talán éppen a munkanélküliek ellátási rendszerét érintette. Az eddigi kormá nyok másmás módszerrel kívánták ezt a nehéz helyzetet megoldani. 1994 és 1998 között a szocialista kormány a munkanélkülisegély igénybevételének lehetőségét bővítette, míg 19982002 között a polgári kormány a "segély helyett munkát" elvet kívánta érvénye síteni. Ezt a célt szolgálta az akkor benyújtott foglalkoztatási törvény módosítása is. A Fideszfrakció által is támogatott törekvés az volt, hogy a segélyből élő családok megélhetését egyre inkább a munka biztosítsa, azok kapjanak segélyt, akik önhibájuk on kívül nem tudnak dolgozni. A munkanélkülieket a lehető leggyorsabban munkához kell juttatni, és ezzel párhuzamosan csökkenteni kell a munkanélkülijáradékon tölthető idő hosszát, így csökkent ez 12 hónapról 9 hónapra. A járadékos idő rövidülése mellett szóltak azok a tapasztalatok, amelyek azt mutatták, hogy a munka világába való visszatérésnek legnagyobb esélye a munkanélküliség első hónapjaiban van. Emellett ez az idő is
