Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 11 (18. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (Mandur László): - DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: - ELNÖK (Mandur László): - DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója:
193 összefoglaló állásfoglalása szerint nem lehet egyes személyek titkosszolgálati múltját arra hivatkozással titokban tartani, hogy szolgálatuk tevékenysége a jogállammal összeegyeztethető volt . Nem tartható ezért a hatályos törvénynek az a koncepciója, amely csak a III/IIIas csoportfőnökséget tekintette az elmúlt rendszer állambiztonsági szervének. A jogállam nemzetbiztonsági érdekei ugyan az Országgyűlés előtt szereplő törvényjavaslatok elfog adása során is érvényesíthetőek és érvényesítendőek, mégis a kérdés megnyugtató rendezéséhez az állambiztonsági szervek titkait a lehető legszűkebb körre kell visszaszorítani. Csak a tiszta, szabad és hiteles beszéd lehetősége biztosítja azt, hogy a múltta l való szembenézés ne fulladjon minduntalan botrányokba. Az adatok megismerhetőségét, továbbá nyilvánosságra hozását a jogállam nemzetbiztonsági érdeke alkotmányosan korlátozhatja; lehetséges tehát kivételt tenni, és kell is. De vajon miképpen ragadhatóak meg ezek a kivételek? Miképpen ragadhatóak meg azok a kivételek, amelyeknek egyszerre kell megfelelniük az államtitok fogalmi definíciójának és ezáltal a nemzetbiztonsági érdekeknek, illetőleg egyszerre kell figyelemmel lenniük az adatokhoz való hozzáférés és ezáltal az információs önrendelkezési jog terjedelmére is? Jól látható, hogy e két különböző szempontrendszer igen nehezen illeszthető össze. Továbbgondolandó a Sólyombizottság jelentésének azon megállapítása is, amely kifejezésre juttatja, hogy a nem jogállami titkosszolgálatok adatainak titokban tartását a nemzetbiztonsági érdek mellett megalapozhatja az is, ha a nyilvánosságra hozatal alkotmányos jogokat veszélyeztet. Lehetnek tehát olyan kivételek, amelyek az adat megismerését nem, hanem csak annak nyilvánosságra hozatalát érintik. Ezt a két dolgot szigorúan kétfelé kell választani. A feladatszerűen politikai véleményt formálók esetében ezek a kivételek azonban nem érvényesülhetnek. Az Országgyűlésnek a törvény megalkotásakor a már említett alkotmán yos értékek között fontossági sorrendet kell felállítania. Meggyőződésem, hogy a köztársaság morális kötelessége, hogy a diktatúra áldozatai információs elégtételt kapjanak, és 12 év után - ez azért nem lényegtelen - végre korlátozás nélkül tekinthessenek be a róluk készült aktába. A múltat feltáró törvényhozással szembeni alkotmányos követelmény egyrészt annak biztosítása, hogy a szabályozás garantálja a titkos információgyűjtésben érintettek információs önrendelkezési jogát, másrészt biztosítsa a közhatal mat gyakorló személyek és a politikai közszereplők múltjára vonatkozó bizonyos adatok nyilvánosságát. Nagyon fontos további jogalkotási tevékenységünk szempontjából az, hogy mind a Sólyombizottság, mind az adatvédelmi biztos amellett foglalt állást, hogy más az adatok megismerhetősége, és más azok nyilvánosságra hozatala; erre utaltam az előbb is. A megfigyelt személy információs önrendelkezési joga ugyanis a vele kapcsolatos adatok megismerésére terjed ki, ebből fakadóan az érintett információs önrendelke zési jogából nem következik az, hogy mások személyes adataival korlátlanul rendelkezzék. Hiszen a legtöbb veszélyt - mert itt veszélyekről beszélünk már - akkor ez a továbbkezelés jelentheti. Vannak ugyanis olyan szempontok, amelyek a teljes megismerés jog ának biztosítása mellett a nyilvánosságra hozás korlátozását indokolják. Kiemelt célként kell kezelnünk a parlamentáris demokrácia működésének egyik alapvető biztosítékát: ez a közélet szereplőinek átláthatósága. A törvényjavaslatnak azonban nem célja - és meggyőződésem szerint nem is lehet célja - az államélet megtisztítása. Négy szabad választással a hátunk mögött feladatunk és egyben felelősségünk csupán annyi, hogy olyan helyzetbe hozzuk a választókat, hogy felelősen tudjanak dönteni, amikor az urnákhoz járulnak. Az átvilágítás eddigi módszere, úgy gondolom, azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Máskülönben, ha ez nem így lenne, a jogállami forradalom után 12 évvel, nem kísértenének még mindig az egykori állambiztonsági szolgálatok titkai. A múlttal való szembenézés ugyanakkor nem fordulhat át - sokszor emlegetjük ezt - boszorkányüldözésbe. Ha máshonnan nem, az elmúlt hetek eseményei alapján mindannyian tudhatjuk és felismerhettük: ügynök és ügynök között óriási különbség van - vagy volt. A b eszervezés körülményei, a ténylegesen végzett ügynöki
