Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 12 (32. szám) - Személyi ügy: - A büntető jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ
1872 (17.40) Ez előtt azonban engedjék meg, hogy elmondjam, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége országgyűlési képviselőcsoportja örömmel üdvözli azt a sz emléletváltozást, amely ebben a törvényjavaslatban megtalálható és látható. Előttem szóló ellenzéki képviselőtársaim hosszan méltatták az előző jobboldali kormánykoalíció szigorú büntetőpolitikáját és az amögött meghúzódó konzervatív elveket. Magam ehhez a nnyit szeretnék hozzátenni, hogy ha az előző kormány büntetőpolitikája olyannyira látványos sikereket ért volna el, mint az előző hozzászólásokból ezt gondolhatná a gyanútlan tévénéző, rádióhallgató választópolgár, akkor minden bizonnyal mind ebben a vitáb an sokkal több számmal és sokkal több adattal találkoztunk volna erről az oldalról megközelítve ezt a kérdést, mind pedig a választási kampányban tavasszal sokkal több érvet hallhattunk volna az előző jobboldali kormány sikere mellett. Én sok mindenre emlé kszem a tavaszi választási kampányból, történetesen erre, hogy az akkor még kormányzó pártok hosszasan részletezik és adatokkal bizonyítják saját konzervatív büntetőpolitikájuk sikerességét, erre történetesen - ki tudja, miért - nem emlékszem. Az é let, azt gondolom, nem igazolta vissza az előző, jobboldali kormányzat szigorú büntetőpolitikáját. Sokan mondják, hogy nem látható érdemi, pozitív változás. Bárándy Péter igazságügyminiszter hivatkozott a szemléletbeli különbségre. Magam is említettem az előbb, hogy frakciónk üdvözli ezt a változást. Répássy Róbert képviselőtársam arról beszélt az imént, hogy ennek a kormánynak - illetve a Szocialista Pártot nevesítette - nincsen választói felhatalmazása erre a törvénymódosításra. Azt gondolom, hogy a vála sztók látták azt, hogy az előző kormány elsősorban a büntető jogszabályok szigorításában látta a megoldást nagyon súlyos társadalmi problémákra, és látják azt, hogy a mostani kormány felvilágosultabb, és ezért talán hatékonyabb társadalompolitikát és benne büntetőpolitikát kíván folytatni. Ez egyébként mind a választási programokból, mind pedig a Magyar Köztársaság Országgyűlésének előző négy évében az adott törvényjavaslatok parlamenti vitájából kiderült, ezt Répássy Róbert, aki velem ellentétben itt ült a z előző Házban, tökéletesen tudja, és ismerhette mind a szabad demokraták, mind pedig a szocialisták álláspontját akkor, amikor az előző kormány az általa jónak tartott szigorításokat végrehajtotta, és ezt ismerhették természetesen a választók is. Meggyőző désünk szerint a modern büntetőjogi szemlélet, amely része egy modern társadalompolitikai szemléletnek, nagy hangsúlyt fektet az alternatív büntetési módokra, és meggyőződésünk szerint nem a bűnözők, nem elsősorban a bűnözők, nem csak a bűnözők érdekét szo lgálja az a szemlélet, amely nem feltétlenül a szabadságvesztésben gondolkodik akkor, amikor bűnt büntetni akar. A közmunka, a pénzbüntetés, a kár helyreállításának kötelezettsége vagy például a drogkérdésben a gyógykezelés lehetőségének, a gyógykezelés vá laszthatóvá tételének lehetősége mindmind olyan dolgok, amelyek ezt a szemléletváltozást indokolttá teszik. Az igazságügyminiszter úr említette azokat a számokat, amelyek bemutatják, hogy mekkora különbség van a börtönviszonyokban, a börtönnépesség lakos sághoz viszonyított arányában Magyarország és az Európai Unió átlaga között. Hallhattuk, hogy Magyarországon százezer lakosra közel 180 börtönlakó jut, ellentétben az Európai Unióval, ahol ez a szám 80 körül van. Hadd tegyem mindehhez hozzá, és erre felhív nám a tisztelt ellenzéki képviselőtársaim figyelmét, hogy amikor családról, társadalompolitikáról beszélünk, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy a magyar börtönök lakóinak 85 százaléka férfi. Pontos számot nem tudok önnek mondani, képviselőtársam, de meg győződésem az, és azt gondolom, ez nem vita tárgya, hogy jelentős részük családfenntartó, és jelentős részük olyan bűnt követett el, ami adott esetben megbocsátható olyan értelemben, ha ezek az emberek lehetőséget kapnak a társadalomba való visszatérésre ( Dr. Kovács Zoltán: Miről beszélsz?) , és ha nem kerülnek olyan helyzetbe, amellyel az első kicsi, kisebb súlyú bűnöket súlyosbítják, akkor ez társadalmi érdeket szolgál. Társadalmi érdek ugyanis, hogy akik a bűn útjára tévednek, de a bűnük nem olyan súlyú, lehetőséget kapjanak a társadalomba való visszailleszkedésre, és maga a büntetőjog (Dr. Kovács
