Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 12 (32. szám) - Személyi ügy: - A büntető jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS, az MSZP
1862 (Dr. Répássy Róbert : Így van!) - én nem is tudom hova tenni ezt az egész dolgot! Hiszen világosan tartalmazza a kormányprogram azt, hogy mi az elképzelésünk (Dr. Répássy Róbert közbeszólása.) a közbiztonság javítása terén; kedves képviselőtársam, ne tessék ilyet mondani - há t talán csak nem az van beleírva ebbe a kormányprogramba, hogy mi azt akarjuk, hogy a közbiztonság romoljon? (Dr. Répássy Róbert közbeszólása.) Az egy másik dolog, hogy mi a jobbításnak más útját próbáljuk választani, mint ahogy az 1998ban megtörtént. Ugy anakkor, ha már éppen itt tartunk - és látom, hogy nem ért vele egyet a képviselőtársam, amihez egyébként joga van , csak szeretném megemlíteni azt is, hogy az sem helyes megközelítési módja ennek a vitának, hogy egyenesen blöffnek nevezi azt, hogy a bíró i függetlenséget ez a jelenlegi szabályozás a feles törvénnyel kapcsolatban korlátozza. Miért blöff ez? Ezek ténykérdések! Ugyanakkor, mondjuk, az a megállapítás sem nevezhető helyesnek, kérem szépen, hogy társadalomellenes a büntető törvénykönyvnek ez a m ódosítása, ami benyújtásra került. Szó szerint ez hangzott el az egyik bizottság ülésén, az egyik, egyébként jeles ellenzéki képviselő úrtól. Amikor ezeket az ember hallotta, és most ezt a számtalan, egyébként nagyon sok okos gondolatot is felvető bizottsá gi előadássorozatot, akkor azt mondja, hogy próbáljunk meg a szakmai kérdések mellett maradni, a következők ismételt előrebocsátása mellett, ez pedig, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy nagyon sokat mondanak a bizottsági szavazati arányok az általános vi tára való alkalmasságot illetően. Miért? Azért, mert egyetlenegy ellenzéki képviselő sem mondta azt, hogy ez a törvényjavaslat általános vitára alkalmas, tehát eldobni javasolta; márpedig azt szoktuk alkalmatlannak minősíteni, ami módosító indítványokkal n em javítható. Tehát ebből egyenesen következik az, hogy itt elsődlegesen a koncepcióban rejlő eltérések azok, amelyek meghatározzák a törvényjavaslat sorsát és a vita további menetét. Tisztelt Országgyűlés! Erre való tekintettel szeretnék néhány gondolatot elmondani. Nem rejti véka alá senki, az előterjesztés sem, a miniszteri expozé sem, hogy itt valóban egy kriminálpolitikai változásról van szó. Azonban megítélésünk szerint ez a kriminálpolitikai változás éppen a bűncselekmények csökkentésének irányába fo g hatni és kell hogy hasson, és egy korszerűbb szemlélet visszaállítását, illetve a visszaállítása után továbbfejlesztését teszi lehetővé. Nem akarok már rá kitérni, de meg kell említenem, hogy sokkal könnyebb helyzetben volnánk akkor, ha az igazságszolgál tatási reform nem tört volna meg; akkor, ha a kétfokú fellebbezési rendszer és a táblabíróságok rendszere már működne; akkor, ha az elsőfokú bíróságokat ezek nyomán megfelelően tehermentesíteni lehetett volna, ha nem most kellene ebben a törvényjavaslatban a különösen nagy értékre vagy különösen nagy hátrányt vagy azt meghaladót okozó vagyon elleni bűncselekményeket az elsőfokú, tehát a helyi bíróságok hatásköréből átemelni a megyei bíróságok hatáskörébe, és még sorolhatnám tovább ezeket a rendelkezéseket. Nos, visszatérve a kriminálpolitikai változás szükségességére, széles körben folytatott vizsgálódásaink és a bírák között végzett vizsgálódásaink során is arra a következtetésre jutottunk, hogy ezek a túlzott szigorítások a jogi hagyományok, a sok évtizede s magyar jogi hagyományok, a bírói függetlenség, a bírók mérlegelési lehetőségének a korlátozását jelentik, és egyben kifejezett bizalmatlanságot is a bíróságok, az egész bírói kar iránt. Meg kell adni a szabad mozgás lehetőségét; nem lehet a törvénnyel ol yan módon bánni, és nem lehet olyan módon kiszabni az ítéleteket, mint ahogy a hatályos szabályozás azt megkísérelte, mert ezzel árt magának a törvénynek is. (16.50) Miért? Azért, mert az alkalmazó bíró megpróbálja megkeresni magának azt a lehetőséget, hog y mégis az ő elképzelésének és az eset összes körülményének megfelelő ítéletet szabjon ki, és akkor megtalálja a lehetőségeket arra, hogy ezt megtegye. Ez vonatkozik egyébként a kábítószerrel kapcsolatos fogyasztói magatartás üldözésére és büntethetőségére is. Valóban igaz, hogy nem zárták a fiatalokat börtönbe, de kriminalizálták őket, alávetették egy büntetőeljárásnak őket. A bíróságoknak vagy az ügyészségeknek, a nyomozó hatóságoknak a büntető törvénykönyv és a
