Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 12 (32. szám) - Személyi ügy: - A büntető jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS, az MSZP
1863 büntetőeljárásjog egyéb intézményeinek a s egítségével kellett megoldani azt az elterelést, amit korábban a törvény egyértelműen szabályozott és megadott. A vita elsősorban a kábítószerrel kapcsolatos visszaélés kapcsán alakult ki, és megítélésem szerint ez is fogja meghatározni. Természetesen ehhe z kapcsolódik a 14 év alatti személy sérelmére elkövetett emberölés kapcsán felmerült problémakör, és az újszülött megölésével kapcsolatos problémakör is. Az első megítélésünk szerint a nulla, zéró tolerancia elvének és az általunk követett elv összeütközé séből adódik. Most már nincs rá lehetőségem, hogy a felvetett büntetési tételekkel - amelyekkel kapcsolatosan azt kívánják az ellenzéki képviselőtársaim bizonyítani, hogy milyen mértékben enyhült a fenyegetettség - foglalkozzam, én ezt elintézném itt most azzal, hogy meg kellett teremteni a törvényi tényálláson belül a különböző elkövetői magatartások üldözésének egységes rendszerét, amelynél mind a társadalomra való veszélyességet, mind pedig az egyénekkel szemben történő alkalmazás lehetőségeit figyelembe kellett venni. Többen szóltak a bizottsági viták során arról, hogy vajon megfelelően előkészítette ez a törvényjavaslat, és vajon vane megfelelő, megfigyelt, feldolgozott tény, adat a következtetések levonására. Én is csak utalnék a Kriminológiai Intéze tnek erre a bizonyos felmérésére, és néhány nagyon rövid adatot szeretnék elmondani például azzal kapcsolatban, hogy míg 1999ben 579 volt az elkövetési esetek száma, addig ez 2000ben már 2242re emelkedett; 1998 óta pedig a 2000et alig meghaladó szám 40 00et meghaladó felderített bűncselekményszámra növekedett. Szeretném elmondani azt is, hogy a szakemberek, a rendőrök, az ügyészek, akik közül közel 150 szakembert hallgattak meg a vizsgálat során, óriási többséggel olyan véleményeket alkottak, hogy bizon y nem váltotta be ez a törvénymódosítás azokat a reményeket, mint amiket 1998ban a törvényalkotó ehhez fűzött. Egészen pontosan a megkérdezettek 61 százaléka szerint nem sikerült, és nem is sikerülhetett elérni a megjelölt célt. Ugyanakkor az összes válas zadó a jelenlegi szabályozást hosszúnak és bonyolultnak tartja: sok szakértői véleményt kell beszerezni; nem egyértelmű az egyes elkövetői magatartások értelmezése; a kiskapu: sokan függőnek vallják magukat, megtévesztik az orvos szakértőt; eltérőek az elj árások az elkövetők ellen, és eltérő az ítélkezési gyakorlat is. Túl szigorú a nem függő fogyasztókkal szembeni szabályozás. Nincs lehetőség az alkalmi fogyasztók elterelésére a nyomozati szakban, de a bírói szakban sincsen, továbbá a nyomozó hatóságok, a rendőrségek munkaterhe jelentősen megnőtt. Azt mondják, hogy ki kellene venni a büntető törvénykönyvből a keresleti oldalra vonatkozó magatartásokat, és azt mondják, hogy ezeket a szabálysértési kódexben kellene elhelyezni. Nagyon érdekes megállapítás, itt van a tanulmányban, szó szerint így fogalmaznak: egyszerűen kiemelnék a büntetőjogi szabályozás alól ezeket, és szabálysértésként kezelnék. Tisztelt Országgyűlés! Mindezek azt támasztják alá, hogy megfelelő tapasztalatok álltak a törvényalkotó rendelkezés ére akkor, amikor ezeket a javaslatokat előterjesztette. Szeretnék nagyon röviden szólni arról, hogy nemcsak ezekről a törvényhelyekről szól ez a módosítás. Ez a törvényjavaslat 89 paragrafusból áll, és az eljárási jogok között nagyon jelentős dolgok is me gtalálhatók. Így például nagyon jelentősnek tartjuk a védelem segítőinek a törvényben való megjelenését, akik a büntetőeljárás során mintegy lelki segítséget nyújtanak a büntetőeljárás résztvevőinek. Nagyon fontosnak tartjuk az óvadék intézményének visszae melését, hiszen ez egy civilizációs jellegű megoldás, ami kiváltja az előzetes letartóztatás intézményét a törvényben meghatározott, egyébként igen jól körülírt esetekben. Hogy ez a szegény embereket sújtaná: meggyőződésem szerint ez így egy az egyben nem igaz, ugyanis az óvadék összegét mindig az egyén anyagi teljesítőképességének figyelembevételével kell megállapítani, s meggyőződésünk, hogy ez a bírói gyakorlatban így is fog funkcionálni. Tehát nem azt jelenti, hogy majd a maffiózók ennek kapcsán kikerül nek az előzetes letartóztatásból; és azt is hozzáteszem, hogy a társas bűnözés által elkövetett súlyos esetekben olyan a törvényi fenyegetettség, hogy ennek az alkalmazása egyáltalán szóba se kerülhet. Tehát azért mondom, hogy ennek az intézménynek a vissz aemelése jelentős lépés.
