Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 11 (18. szám) - Lord Irvine of Lairg brit lordkancellár és kíséretének köszöntése - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
183 Mi ezt feje tetejéről a lábára szeretnénk állítani; a gyereket nem lehet azért büntetni, mert a szülő egy olyan vidéken él, próbál dolgozni, ahol a munkanélküliségi ráta - BorsodAbaújZemplén megyében, SzabolcsSzatmárBereg megyében van erre példa - 60 százalék feletti. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Normál fölszólalásra megadom a szót Horváth János képviselő úrn ak, a FideszMagyar Polgári Párt részéről. Parancsoljon, öné a szó. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Harrach Péter képviselő úr, Orbán Viktor kormányának minisztere azt a találó szót mondta nekünk, hogy karbantartás ez a törvé ny. Lehet, hogy a kormány képviselői másképpen is fogalmazták. Nekem igen tetszik ez a karbantartás meghatározás, azért is, mert egyfajta funkcionális leírása annak, amiről szó van. Ez bizonyítja azt, amit hallottunk itt a mai reggel során. Én ennek kapcsá n egyetlenegy témához szeretnék hozzászólni a családtámogatás törvényének a megvitatása során, nevezetesen az iskoláztatási támogatáshoz; mégpedig azon belül is az iskoláztatási támogatásnak egy olyan elemét szeretném kiragadni vagy megmutatni a tisztelt H áznak, ami téma, de nem ebben az összefüggésben: a tankönyvek ingyenessé tétele, a tankönyvek eljuttatása az iskolába, a gyermekek, a diákok számára. (11.50) Különböző viták történnek itt. A miniszterelnök úr, annak idején miniszterelnökjelölt úr egy köte lességet vállalt, hogy ez majd meglesz. Most Kósa Lajos képviselő úr figyelmeztetett bennünket, mint annyi mindenki más, hogy ez nem így történik, aztán Kiss Elemér képviselő úr (Sic!) azt mondta, hogy majd négy év múlva ezt megnézhetjük, és akkor... De ké pviselő urak, tisztelt Ház, tisztelt Magyarország, addig legyünk csöndben? Lehet addig is valamit tenni. Engedtessék meg, hogy egy polgári megoldást javasoljak, felvessem csak annak a gondolatát, amiről eddig nem volt szó, nevezetesen azt, hogy a tankönyve t lehet újból használni. A használt tankönyvek intézményének, piacának, rendszerének a végiggondolását - odáig merek menni , bevezetését javaslom. Engem úgy meglep, hogy ez nincsen, hogy csak csuda! Az, hogy minden gyermeknek, aki bemegy az iskola falai k özé, új tankönyv kell, és ez joga, valamiféle polgári vagy alanyi joga, igen tisztelt Ház, hogy is mondjam, mosolyogjunk ezen. A tankönyv jár, szükséges, kötelező, de hogy az hogyan kerül oda… Elképzelhető, hogy a jómódúak azt mondják, az én gyerekem nem v isel használt ruhát, és én nem hajtok használt automobilt, használt autót, következésképpen új lesz. De hát nem ez az egyetlen megoldás. Én magam tanteremben, iskolában éltem, negyven éven át tanítottam, az én diákjaim túlnyomó része, többsége használt tan könyveket, másod, harmadkézből kapott tankönyveket használt, pedig nem is - hogy is mondjam - szegény iskolában tanítottam, hanem általában jómódúakat, és egy jómódú országban, az Amerikai Egyesült Államokban. Az Amerikai Egyesült Államokban a használtkön yvpiac egy intézmény, az működik. Ha be tetszik menni bármelyik tanterembe a Harvardtól San Diegóig, bárhová, ahol akár marketing survey vagy szociológiai survey van, azt tetszene találni, hogy a tankönyvek háromnegyed része, néha 90 százaléka használt tan könyv. A diák megvette valakitől, aki az előző évben, az előző szemeszterben abban az osztályban volt. Nem rangon aluli! Amikor ez nekem eszembe jutott a tegnapi beszélgetés során, felhívtam az éjjel 1015 tanárt, igazgatót, akikkel beszélgettem. Azt mondt ák, hogy ez különböző okokból nem megy, és nem ez történik Magyarországon, mert először is valami ilyesmi van, hogy rangon aluli. Nem akarja a szülő, hogy az ő gyerekének olyan könyve legyen, amelybe már valaki korábban belefirkált. Tisztelt Ház! Tudjuk, h ogy tudós körökben és irodalmi körökben szokás mondani, hogy egy könyv annál többet ér, minél többen jegyeztek már bele, hozzáírtak széljegyzetet vagy megjegyzést. A tankönyvnél is így van. Láttam én olyan tankönyvet, amely a hallgató, a diák kezében ott v olt, és
