Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 11 (18. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
155 közalkalmazott részére biztosított gyerekszám szerint növekvő összegű támogatást, vagyoni viszonyokra való tekintet nélkül a gyermek 16 éves koráig, kiváló tanulmány esetén pedig méltányosságból a tanulmányok befejezéséig. A tö rvényjavaslatot a pénzügyi bizottság elnöke - Hegedüs Lórántnak hívták - és a pénzügyminiszter, Teleszky János - akinek a nevét sem ismerjük - terjesztették elő. Indoklásukból az is megtudható, hogy az akkori ellátás 27 millió koronás összege megfelelt az éves költségvetés teljes évi növekményének. Nem lehetett talán az sem véletlen, hogy egy olyan napon, amikor a jegyzőkönyv tanúsága szerint ezt a napirendet megelőzően a tisztelt Ház 18 képviselőt padlóverés, fütyülés, trombitálás, dobolás és kiabálás miat t 15 napra kizárt a munkából, a családi pótlékra vonatkozó javaslat viszont teljes egyetértés és hangos helyeslés mellett került elfogadásra. A legelső indoklás is arról szólt, hogy ezen a módon a gyermeknevelés terheit kell csökkenteni, ezzel az eszközzel a gyermekvállalás társadalmi hasznát kell elismerni. 1946tól került bevezetésre ez az ellátás az iparban foglalkoztatottak számára, és 1953tól kezdődően terjedt ki a mezőgazdasági munkavállalók családjaira is. 1990 óta pedig nem társadalombiztosítási já rulékból, hanem állampolgári jogon a költségvetésből folyósítjuk ezt az ellátást, hiszen a rendszerváltással drámaian átalakultak a munkavállalás lehetőségei, és változatlan feltételek mellett a munkanélküliek nemcsak jövedelmüket, hanem a gyermek nevelésé hez adott támogatást is elveszítették volna. Tíz évvel ezelőtt a felmérések szerint még csak a megkérdezettek egyharmada gondolta úgy, hogy a gyermekneveléssel járó többletterhek nagyobbik részét a társadalomnak kell vállalnia. Ma már többségben vannak azo k, akik szerint a terheknek legalább 50 százaléka alól kellene mentesíteni a családokat, míg a statisztikai adatok szerint napjainkban ennek alig egyharmadát váltják csak ki a támogatások. Bevált eszköz a családi pótlék az Európai Unió valamennyi országába n is. Most már nekünk is figyelnünk kell arra, hogy olyan családtámogatási rendszert alakítsunk, amely esélyt ad a magyar gyermekeknek is az Unió országaiban élő társaikkal való eredményes versengéshez. Nálunk a családi pótlék összege alig több mint 20 eur ó, és ez bizony csak ötöde az Európai Unió 100 eurós átlagának. Ezek az arányok arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a családtámogatások terén arányaiban nagyobbak az elmaradásaink, mint a munkabérek esetében, és ha mindezt a nemzeti össztermék összehasonl ításában is megvizsgáljuk, akkor láthatóvá válik, hogy még saját anyagi lehetőségeinkhez képest is indokolatlanul alacsony támogatást nyújtunk családi pótlék címén. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindennek a tudatában hirdette meg a kormány a jóléti fordulatot , és annak ismeretében, hogy vannak a családtámogatások mellett olyan egyéb szükségletek is, amelyek figyelmet és fejlesztést igényelnek: a gyermeknevelésre alkalmas lakás megszerzésére és megtartására, a gyermekek oktatására és a rájuk irányuló egészségüg yi szolgáltatásokra is gondoltunk. Kormányunk valamennyi felsorolt területen lényeges változtatásokat kíván elérni annak érdekében, hogy minden gyermek megkapja a testilelki fejlődéséhez szükséges javakat. Ebből a megfontolásból vizsgáljuk most a lakástám ogatások emelésének, a bölcsődékben és a közoktatási intézményekben az ingyenes étkeztetés és ingyenes tankönyvellátás lehetőségét. Népegészségügyi programunknak is a legfontosabb célja, hogy a felnövekvő generáció egészségesebb lehessen, mint a szüleik. A z is egyértelmű a számunkra, valljuk, hogy azok a szülők, akik gyereket nevelnek, nagyobb terhet vállalnak a közjavak gyarapításában, mint akik ezt nem teszik. Ebben az értelemben a gyereknevelés nem tekinthető magánügynek. A gyermekek gondozására, nevelés ére fordított munka társadalmi megbecsülésének növelése több mint indokolt. Az egyes családokban a gyermekekre fordított költségek és többletmunkák mértékéről ugyan megoszlanak a vélemények, de abban mindenki egyetért, hogy ezek olyan tevékenységek, amelye k a társadalom javát szolgálják. Az új generáció felnevelésének költségei akkor válnak igazán nyilvánvalóvá, ha valamely okból a szülőt pótolni kell, akár csak egy napra is.
