Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 11 (18. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
154 Megadom a szót Csehák Judit egészségügyi, szociális és családügyi mini szter asszonynak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben. DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban bizonyá ra valamennyien egyetértünk, hogy a gyermeket nevelő családok döntő többségének leghőbb vágya az, hogy gyermekeiket szeretetben, biztonságban és jólétben nevelhessék fel. Az az igazi boldogság a szülőknek, ha láthatják: erőfeszítéseik eredményeként gyermek eik egészséges és tanult felnőtté válnak, akik saját lábukra állva jó eséllyel alapíthatnak majd maguk is családot. Kérem, engedjék meg, hogy a napirend teremtette alkalmat megragadva valamennyiünk nevében kifejezzem köszönetemet és őszinte nagyrabecsülése met mindazoknak, akik sok terhet vállalva, csökkenő vagy nem javuló mértékű társadalmi segítség mellett is tisztességgel nevelték és nevelik gyerekeiket. A köszönet azonban hamis és elégtelen gesztus lenne a részünkről, ha ezt nem követnék a gyermeknevelés terheit csökkentő kormányzati intézkedések. Az elsőt a száznapos program keretében már meghoztuk. Augusztusban egyhavi rendkívüli családi pótlékot folyósítottunk az iskolakezdés anyagi gondjainak enyhítéséhez. A most tárgyalásra kerülő javaslat elfogadásá val az augusztusi dupla összeget a családipótlékrendszer részévé, minden évben járó biztonságos kiegészítéssé kívánjuk emelni. A kormányprogramunkban vállaltuk azonban azt is, hogy emeljük a családi pótlék összegét, ezt az ígéretünket is teljesíteni akarj uk, és ezért megkezdjük ezt a folyamatot. Ezért kezdeményezzük a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosítását. Javaslatunk elfogadásával ugyanis lehetőség nyílik a majdnem 2 millió gyerek után járó ellátás 20 százalékos emelésére szep tember 1jétől visszamenőleg. Ez az évi 40 milliárd költségkihatású, jelentős intézkedés a kormány családpolitikájának a megvalósításában csak az egyik első, sürgős, bár határozott lépés, jó irányba. (9.40) Meggyőződésem szerint ez a javaslat egyértelműen kifejezi, hogy mi a családi pótlékot alanyi jogon járó, csak a gyermek létéhez kötött, univerzális, különleges feltételekhez nem igazodó, vagyoni és jövedelmi viszonyoktól független társadalmi támogatásnak tekintjük, befektetésnek a jövőbe. Kifejezi, hogy mi nem osztjuk azt a tegnap sajnos nyilvánosság előtt is kifejtett véleményt, mely szerint csak azokat a családokat kell ösztönözni a gyereknevelésre, melyekben megvannak ahhoz a minimális erkölcsi, anyagi és kulturális feltételek. Elfogadhatatlannak tartj uk azt a kijelentést, mely szerint “A jövő generációjával szemben elkövetett bűncselekmény az olyan családok támogatása, amelyek beillesztése már ma is meghaladja a többség teherbíró képességét.” Mi nem teszünk különbséget gyermek és gyermek között; mi nem jelölünk ki támogatásra érdemeseket és érdemteleneket; mi nem rekesztjük ki figyelmünkből és gondoskodásunkból azokat, akik segítségünk és szolidaritásunk nélkül nem emelhetnék ki a szegénységből és a tanulatlanságból, a segélyezetti létből legalább a gye rekeiket. Mi javítani akarjuk az esélyeket, mi csökkenteni kívánjuk a különbségeket, és ha nem ezt tennénk, az lenne vétek a jövővel szemben. Ezért kívánjuk ezzel a javaslattal is kifejezni, korrigálni kell az elmúlt négy év hibás, perverz újraelosztását. Ösztönözzük a tanulást, a munkavégzést, az adófizetést, a teljesítményeket, de emellett a leszakadók felzárkóztatására minden gyermek neveléséhez segítséget adó családi pótlékra és annak emelésére is kiterjed a figyelmünk. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért, hogy ezt a fontos ügyet ne szőhessék át csupán a napi politika indulatai, érdemes a tegnapnál talán egy kicsit távolabbra is visszatekinteni. Talán kevesen tudják, és ezért engedjék meg, hogy röviden elmondjam, hogy a családi pótlék, a magyar szociálpolit ika hozzám, hozzánk valóban igen közel álló eszköze az idén bizony 90 éves. 1912ben fogadta el a tisztelt Ház az 1912. évi XXV. törvénycikket, amely rendelkezett az állami, vármegyei, államvasúti és postai alkalmazottak, valamint a néptanítók családi pótl ékáról. Ez a döntés 170 ezer
