Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 30 (29. szám) - A közvetítői tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1464 ügyeket tárgyalnak; a s portról szóló törvény alanyai a szakszövetségek, illetőleg a nemzeti szövetség; a fogyasztóvédelemben mindig a fogyasztó; a munka törvénykönyvében pedig nem a munkáltató és a munkavállaló között zajlik, hiszen ez a munkaügyi bíróságra tartozik, hanem a mun káltató és az üzemi tanács vagy a szakszervezet között. Miután ezeket felsoroltam, világos, hogy ezeknek a személyi hatálya sokkal szűkebb, tehát az alanyai kifejezetten meghatározottak ezeknek a hasonló jogintézményeknek. Még az egészségügyi közvetítői el járásról szóló törvény alanyai is kötöttebbek, tehát a személyi hatálya kiterjed magára a betegre, illetőleg a beteg halála esetén annak a hozzátartozójára. De abban is nagy különbség van a jelenlegi előterjesztés és e törvények közötti előírásokban, hogy ott a nevükben is benne van, hogy választottbíróságról van szó, sport állandó választottbíróságról van szó, békéltető testületről van szó, és a többi, és a többi; tehát a felek között végül is valaki mindig hoz egy döntést, hoz egy határozatot. Egészen más a helyzet már az egészségügyi közvetítői eljárásnál, amelynek bár az alanya, mondom, kötöttebb, de mégis a vitázó felek keresik meg azt a közvetítő tanácsot, amelyik majd elősegíti az ő megegyezésüket ebben az ügyben. Tehát itt már bekeveredik egy egészen új elem, amely végül is ebben a jelen törvénytervezetben testesül meg és teljesedik ki teljes egészében, vagyis abban, hogy ez a törvény egy teljesen újszerű vitamegoldási eljárást tűz ki célul, egészen más logika szerint, egészen más eszközökkel, mint ah ogy a bírósági eljárásban ez van. Mi teszi szükségessé egyáltalán ennek a törvénynek a bevezetését? A törvény általános indokolása két indokot hoz fel erre: először is, hogy a bíróságok túlterheltségét csökkentse, ami azért is fontos, mert a bíróságok túlt erheltsége nemcsak magukat a bíróságokat sújtja, hanem kihat az ügyfelekre is, hiszen a bíróságok túlterheltsége miatt az ügyfelek hosszú ideig kell hogy járjanak a bíróságra, hosszú időbe telik, míg ítéletet hoznak, vagyis igen hosszú ideig függő helyzetb en van a vitájuk megoldása. A másik probléma vagy a másik ok, amiért ez az intézmény bevezetésre kerül, pontosan ez, amire már céloztam, és én ezt tartom jelentősebbnek, hogy egészen új típusú vitarendezési forma kerül bevezetésre. Mégpedig azért is fontos ez, mert a szakirodalom szerint egy perben a felek viszonya - és nyilvánvalóan rossz viszonya, hiszen pereskednek - a per során fokozatosan romlik. Gondoljunk itt arra, egy példát hoznék fel, a Válás francia módra című filmet, ami arról szól, hogy a felek , egy házaspár, tisztelik egymást, megvannak egymással, csak éppen teljesen elhidegültek egymástól, de azért tisztelik egymást, és ezt az állapotot, ezt az elhidegülést végül is úgy akarják feloldani, hogy megbeszélik, el fognak válni. De ugye a váláshoz v alamiféle ok kell, és az emlékezeteik bugyrából előásnak régi emlékeket, régi sérelmeket, amiket aztán felnagyítanak - egyre több és több ilyet találnak. A per során aztán végül is ebből a meglehetősen tisztességes, csendes házaspárból gyűlölködő felek vál nak. Nos, ez a közvetítői eljárás ezt teljesen kiküszöböli: teljesen kiküszöböli azt, ami a perben megvan, hogy ott valaki mindig veszít, valaki mindig elveszíti a pert. (10.00) Itt pedig szinte győztesen vonul le a pályáról minden résztvevő , mert hiszen az egész közvetítői eljárásnak nem feltétlenül, nem csak az a része, hogy magát a problémát, magát a vitát megoldja, és különösen nem jogi eszközökkel, nem az igazságosságot, nem a jogosságot keresi, hanem szinte visszamegy egészen addig, hog y mi alapozhatta meg ezt a vitát. A vita okait tárja fel, és ezzel a konfliktuskereséssel próbálja aztán a vitának az okát is megszüntetni. Ha ez sikerül az eljárás során, akkor valóban a felek mindegyike megelégedetten távozik ebből a vitából, mindenki jó l járt ebben az ügyben. Ez az okfejtés, amely egy egészen más logikájú eljárást tüntet fel, azt is kimondja, hogy maga közvetítő csak közvetít, mintegy asszisztál az ügyben, a felekre van bízva a megegyezés. Éppen ezért én nem tartom szerencsésnek azt, hog y rögtön, már a 2., 3. § után a közvetítőről van szó, mert nem főszereplője, csak mellékszereplője az ügynek, hanem a 24. §t helyezném én a 3. § után. Ez
