Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - Az 1956. évi forradalom és szabadságharc eseményeivel, valamint Nagy Imre miniszterelnök mártírhalálával összefüggő történelmi ünnepnapok méltó megünnepléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
137 Magyar Szocialista Párt volt az, amelyik az első szabadon választott Országgyűlés díszvendégeként Nagy Erzsébetet meghívta; mégiscsak a jobboldal volt az, amelyik tiltakozott az ellen, hogy az első törvény, amelyet a szabadon választott Országgyűlés megalkotott, megemlékezzék Nagy Imréről is; a jobboldal volt az, amelyik nem szavazta meg, azt hiszem, ’96ban, de lehet, hogy ’97ben a Nagy Imre emlékére alkotott törvényt; a Nagy Imre eml ékére alkotandó kitüntetés ügyében is önöknek voltak fenntartásaik. Vagyis mégiscsak az a helyzet, hogy valahányszor Nagy Imre szóba kerül, a jobboldal részéről egy meglehetősen erőteljes hárítás mutatkozik meg. Én elfogadom azt, hogy ünnepekről konszenzus sal kellene határozni, de mégiscsak az a helyzet, hogy amikor próbálunk konszenzust keresni, próbálunk valami olyat, ami együvé forraszthatna és békét jelenthetne, akkor mindig a túloldalról érkezik, hogy de nem, ti nem, ti nem vagytok méltók, és akkor gyi lkosok, terror, diktatúra, gulag, padláslesöprés és így tovább. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, Churchill mondta, mert a legtöbb jó dolgot ő mondta: ha a jelen törvényt akar ülni a múlt fölött, eljátssza jövendőjét. Önök folytonosan ezt csinálják. K öszönöm. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Ügyrendi... (Dr. Salamon László: Nem ügyrendi, kétperces!) Rossz gombot nyomott meg, képviselő úr, elnézést kérek. Előtte akkor viszont Révész Máriusz képviselő urat illeti a szó, ké tperces felszólalásra. Parancsoljon, öné a szó! RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) : Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer, röviden: nem nekünk kényelmetlen Nagy Imre. Nagy Imre baloldali volt, de a baloldal végezte ki, és nagyon sokan önök közül annak a pártnak volt ak a tagjai felső szinten, vezetőségi tagjai, megyei vezetőségi tagjai, akik Nagy Imrét nem engedték eltemetni, nem engedték megünnepelni október 23át. És azt lehet mondani, hogy ezen már túl vagyunk, csak látná a társadalom ezeket a világos és egyértelmű állásfoglalásokat az önök részéről. Nem látjuk, ezért látjuk álságosnak és farizeusnak ezt a beterjesztést. És hadd mondjam el, hogy nem a FideszMDF az, amelyik együtt indul az egyik megyében most például a Munkáspárttal, amely Kádár Jánosnak - aki egyéb ként, ahogy tudjuk, Nagy Imrét kivégeztette - szobrot kíván állítani. Önöknek ebben a kérdésben is egyértelműen kellene közölniük az álláspontjukat. Kivel értenek egyet? Nagy Imrével és Kádár Jánossal egyszerre nehéz. Nehéz a Kádárkorszak iránti nosztalgi át meglovagolni, és közben azt mondani, hogy Nagy Imrét mártírként tisztelem, de nem mondani ki azt, hogy elítélem Kádár Jánost, aki idehívta a szovjet csapatokat, és aki kivégeztette Nagy Imrét. És itt nem is csak Nagy Imréről, hanem rengeteg más emberről , több száz áldozatról van szó, akik ott fekszenek a 301es parcellában és különböző magyarországi temetőkben. Ezekben a kérdésekben önöknek egyértelműen kell fogalmazniuk, és ha egyértelműen fogalmaznak, akkor megvan a lehetőség arra, hogy konszenzus legy en. Sajnos csak pótlékokat csinálnak, beterjesztenek különböző emléknapokra, ünnepségekre törvénytervezeteket, de az egyértelmű állásfoglalás hiányzik. Ez az ellenzéknek a baja, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Kö szönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Salamon László képviselő úrnak. Parancsoljon! DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, tartozom azt megválaszolni, ami igaz, hogy Nagy Imre emlékének törvénybe iktatását 1996ban nem szavazta meg az akkori ellenzék - én független voltam
