Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 24 (27. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár:
1325 Elfogadom azt, hogy a költségvetés bevételeit növelni kívánják, elfogadom azt, hogy szigorítani akarják az áfalevonásokat, ez idáig rendben van, de jó lenne, hogyha a fürdővízzel együtt nem öntenék ki a gyereket, és azoka t a vállalkozásokat, amelyek tevékenységéhez mindezen szolgáltatások igénybevétele hozzátartozik és nélkülözhetetlen, mint amelyeket az előbb példaszerűen felsoroltam, érthetetlen, hogy ezeket miért kívánja a törvényjavaslat benyújtója büntetni. Különösen akkor, hogyha egyéb iránt az áfatörvénynek a 33. § (1) bekezdés a) pontjában egyébként is megfogalmazásra kerül a magáncélú felhasználás tilalma. Ezek után végképp nem értem, hogy mi ennek a törvényjavaslatnak a célja, mi ennek az értelme. Ezért arra kérem önöket, hogy támogassák a benyújtott módosító javaslatom elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Mivel több írásban előre jelentkezett, felszólalni kívánó képviselő nincsen, a helyben szót kért képviselők következnek. Elsőnek megadom a szót Burány Sándor államtitkár úrnak. BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, hogy néhány szót szóljak az áfaváltoztatások természetéről. Ezt több módosító ind ítvány is érintette, ezért átfogóan szeretnék egykét gondolatot erről elmondani. (18.20) Nem egyszerűen arról van szó, hogy a kormánynak az a szándéka, hogy emelje az adókat, hiszen a törvényjavaslat egészéből talán kiviláglott, hogy ennek pont az ellenke zője az igaz. Arról van szó, hogy 2004. január 1jével reményeink szerint csatlakozni fogunk az Európai Unióhoz, ezért Magyarországon is az Európai Unióban szokásos áfarendszert kell alkalmazni. Márpedig a problémát az okozza, elnök úr és tisztelt képvisel őtársaim, hogy a Magyarországon hatályos általános forgalmi adóról szóló törvény több ponton, elsősorban a kedvezmények számában és mértékében különbözik attól a direktívától, amelyet kötelezően alkalmaznunk kell 2004. január 1jétől kezdve. Egy elméleti e setben ettől eltérhetnénk, ha a tárgyalások során a kormány, a korábbi kormányok, a tárgyalást folytató kormányok átmeneti mentességet kértek volna e direktívák hatálya alól, ilyen viszont nem következett be. Ebbe nem is akarok belemenni, soha nem fog most már kiderülni, hogy erre a mentességre, mármint annak megadására lett volnae esélyünk. Tényként kell elfogadnunk, hogy miután ilyen mentességet nem kértünk, és miután ezek a direktívák a tagországok számára kötelezőek, ezért a csatlakozás időpontjával eg yidejűleg ezeket a kötelező előírásokat át kell vennünk. Ezek az előírások pedig a következőképpen néznek ki: összesen három, pontosabban az általános forgalmiadókulcs mellett még két kedvezményes kulcs alkalmazását teszi lehetővé az Európai Unió szabályr endszere. Ezek közül a kisebbik viszont nem lehet kevesebb 5 százalékosnál. Ez azt jelenti, hogy az európai uniós normák átvétele miatt a csatlakozás időpontjában meg fog szűnni a Magyarországon jelenleg nulla százalékos adókulcs - hogy mennyi lesz, majd a z Országgyűlés annak idején erről tárgyalni fog, és el fogja dönteni, de azt már tudjuk, hogy ez 5 százaléknál kevesebb nem lehet. Ez az érem egyik oldala. A kormány egyébként úgy döntött, hogy a törvényjavaslatban a most nulla százalékkulcsos termékek EUjogharmonizációjára nem tesz javaslatot - ezek közül két érzékeny terület például a tankönyvek és a gyógyszerek , megvárjuk az európai uniós csatlakozást, és majd akkor, a csatlakozás időpontjában vesszük át ezt a minden bizonnyal kellemetlen szabályozási elemet. Viszont az érem másik oldala az, hogy az európai uniós szabályrendszer tételesen felsorolja, hogy az általános forgalmi kulcstól eltérően mely termékek sorolhatók a kedvezményes mértékű adókulcsokba, és mely termékek, szolgáltatások sorolhatók abb a a kategóriába, amelyek tárgyi áfamentességet élveznek. Amelyik termék vagy szolgáltatás ebben a felsorolásban - ami egy tételes
