Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 24 (27. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1315 úgy gondolom, hogy ez elfogadható a kormánypártoknak és az ellenzéknek is első lépésben, hiszen abban az ominózus képviselői önálló indítványban is, amelyet Burány Sándor ál lamtitkár úr is szignált, szerepel már ez a módosító javaslat, és úgy gondolom, ha ennyire egyetértünk, akkor ezt a 3 forintos normaköltséget kilométerenként fel lehetne vinni 10 forintra. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Mivel az első szakaszhoz több, írásban előre jelentkezett képviselő felszólalására már nem lehet számítani, megkérdezem, hogy ki kíván még 5 perces időkeretben felszólalni. Jelzem, hogy eddig jelentkezett Lezsák Sándor, Szijjártó Péter, Gó gl Árpád és Szabó Zoltán képviselő urak. Megadom a szót Lezsák Sándornak, az MSZPfrakcióból. (Közbeszólás: MDF.) Bocsásson meg, MDFfrakció. Elnézést. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Font Sándor, Tállai András és Révész Máriu sz képviselőtársaim módosító javaslatát szeretném megerősíteni néhány, talán nem is szakmai jellegű megokolással, indoklással. A személyi jövedelemadó kulcsainak a mérséklését ígérték korábban a kormánypártok. Az MDF az elmúlt é vekben nem a kulcsok nagyságát sokallta elsősorban, hanem a jövedelemsávok szélességét kevesellte. Ismeretes, hogy az európai országokban lényegesen nagyobb adókulcsok terhelik a szuperjövedelmeket, mint nálunk. Sokan emlékeznek arra, hogy a Bokrosprogram idején míg a közepes és alacsony jövedelműekre újabb és újabb adó- és járulékterheket raktak, addig a milliós jövedelmek adókulcsai csökkentek. (Burány Sándor: 48 százalék volt.) Ha a szuperjövedelmeket nem terhelik megfelelő adókulcsok, akkor elkerülhete tlenül az átlagosnál alig többet keresők már elérik a legmagasabb adókulcsokat. (17.30) Társadalmi igazságtalanságnak tartjuk, hogy a nagy jövedelműeknek adott kedvezményeket a középosztály viselje a legmagasabb adókulcsok formájában. Ezért is hangsúlyosan támogatjuk Font Sándor képviselőtársunk módosító javaslatát, amit az ajánlás 4. pontja tartalmaz, miszerint a 30 százalékkal adózó sáv legalább 1,5 millió forintig terjedjen ki az előterjesztésben javasolt 1 millió 350 ezer forint helyett. Itt jegyzem meg , hogy ehhez az indítványhoz csatlakozó módosító javaslatot nyújtunk be, mert az adótáblázatban azt is le kell írni, hogy a 40 százalékos adókulcsot 1 millió 500 ezer forinttól érvényesítenénk. A személyek keresetnagyságához kötött adóztatás köszönő viszon yban sem áll a tényleges, azaz egy főre jutó jövedelmek teherbírásához igazodó adóztatással. Ezen a méltánytalan és igazságtalan helyzeten sokat segített az előző, polgári kormány a kiskorú eltartottak után elszámolható adólevonási lehetőségek révén, míg u tóda ismét a korábbi, a tényleges jövedelmekhez nem igazodó adóztatást erőlteti. Az igazságos adóztatás nem csupán erkölcsi kérdés, hanem pragmatikus érdek is lenne. Ha minél többen azt érzik, hogy az adóztatás nem veszi figyelembe a valódi teherbírásukat, például azt, hogy nekik több személy eltartásáról kell gondoskodniuk, mint az ugyanakkora adóval megterhelt munkatársaiknak, akkor megértés és rokonszenv kíséri ezeknek a személyeknek a feketegazdaságban végzett jövedelemszerzését, hiszen erre a rossz adó rendszer kényszeríti őket. A következő fázisban már azok is jogot formálnak az adócsalásra, akiknek nincsenek eltartottjaik, azaz őket erre nem kényszeríti semmi, csak mások példáját követik. Az igazságtalan adórendszer tehát teljesen alááshatja az adómorá lt, és ennek a helyzetnek a kialakulását közös érdekünk elkerülni. Ezt célozza Tállai András képviselőtársunknak az ajánlás 17. pontjában található módosító javaslata, amit támogatunk és megfontolását a kormánypárti képviselőknek is javasoljuk.
