Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - Az 1956. évi forradalom és szabadságharc eseményeivel, valamint Nagy Imre miniszterelnök mártírhalálával összefüggő történelmi ünnepnapok méltó megünnepléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről:
120 elhangzott záróbeszédében, hogy úgy mondjam, nemcsak emocionális reakciókból, amelyek itt az ellenzéki padsorokból érzékelhetők voltak, ő is szóvá tette, hogy nem kívánjuk csökkenteni annak a törvénynek a súlyát és jelentőségét, amelyet 1990 májusában az első szabadon választott Országgyűlés meghozott. Volt szerencsém itt néhányunk kíséretében vagy néhány jelenlévővel együtt ezen Országgyűlés tagjaiként ezt az elfogadást támogatni, igen nagy többséget kapo tt, akkor egy viszonylag szűk szocialista frakció is remélhetőleg, úgy emlékszem, támogatta, amellyel törvénybe iktattuk 1956, a forradalom és a szabadságharc történelmi jelentőségét. Ezt követően az események többékevésbé a nemzet akaratával találkozva m egteremtették a lehetőségét annak, hogy országgyűlési képviselők, miniszterek, államtitkárok és bárki az ünnepségeken a kialakult szokásoknak megfelelően részt vegyen az ország számtalan helyén. Ennek megfelelően jöttek létre azok az emlékhelyek, ennek meg felelően rehabilitálták, állították helyre a nemzettudatot azok a törekvések, amelyeknek az állam a maga részéről a mindenkori hatalom tekintetében igyekezett eleget tenni, és megalakultak azok a - rossz szóval mondom - protokolláris szokások, amelyek enne k az ünnepségnek a kereteit megadták, és úgy gondolom, illendő lenne, hogy megadják a továbbiakban is. Arra vonatkozóan itt elhangzott egy okfejtés, amellyel egyet tudok érteni, hogy mitől válna ünneppé egy kivégzés gyásznapja. Vajon be szoktunke jönni ha lottak napján ünnepelni? Nem, el szoktunk menni a temetőbe, tisztelt képviselőtársaim. Én a magam részéről azt javaslom mindenkinek, még a kormánypárti képviselőknek is, és ha Horn Gyula úgy érzi, Medgyessy Péter úgy érzi, hogy egy kicsit kellemetlen, akko r maradjanak otthon, de el kell menni június 16án oda, ahol a kivégzett miniszterelnök és a vele együtt kivégzett és az imént felsorolt és fel nem sorolt és nagyon sok kivégzett ember emlékére el lehet helyezni azt a szál virágot, el lehet mormolni egy im át, kinekkinek milyen a vallása, vagy mást. De tisztelt Országgyűlés, arra nem vállalkozunk, hogy támogassuk az elmúlt időben tapasztalt, különösen a tavalyi év során tapasztalt kellemetlenséget, amit átéltünk, hogy az akkor még miniszterelnökjelölt Medg yessy Péter miniszterelnök úr negatív élményeinek a megszüntetése úgy történjen, hogy ezentúl nem lehet az Országgyűlés tagjainak, vagy nem állami ünnepség keretében kell vagy lehet az Országgyűlés tagjainak részt venniük az emlékezetes parcellánál és a sz okásos útvonalon. Nem értjük tehát azt, hogy egy gyásznapot miért kell ünnepelni. Egyébként ha már ünnepnapot kívánunk csinálni, állami ünnepet, akkor - erre rámutattak mások is, én magam is mint jogász - arra szeretném felhívni a tisztelt előterjesztő fig yelmét, hogy a nemzeti vagy állami ünnepekről törvényt kell alkotni, és csak törvényben lehet rendelkezni. Tehát mondhatja az előterjesztő a június 16át ünnepnek, hangsúlyozom a fenntartásaimat a szó jelentését illetően, de attól még nem válik ünneppé. Ak kor tessék előjönni, egy törvényjavaslatot előterjeszteni, meg fogjuk vitatni, ki tudjuk fejteni az álláspontunkat, ezzel az országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban nem tudunk mit kezdeni. A bizottságban is elmondtuk, többen is szóvá tettük, hogy a történelmi lobogók jogi kategóriáját sehol semmi nem szabályozza a magyar törvénytárban. Hogy jön ahhoz egy országgyűlési határozati javaslat, hogy történelmi lobogókat megjelölve ezeket kiegészítse? A magam részéről - lehet, hogy egyedül vagyok a terem ben - nem szeretem a lukas vagy lyukas zászló kifejezést, az a zászló a magyar nemzet lobogója, amelytől megfosztották, amelyből kivágták a gyűlölt rákosista címert. Nem tudom, hogy helyese ezt az Országgyűlés jogforrásaként ezzel a meglehetősen köznapi é s elismerem, széles körben elterjedt kifejezéssel illetni. Meg kell keresni a módját a történészeknek, a nyelvészeknek megfelelő szintű szakértői és elemző munkával, hogy elnevezést találjanak, ha már erről jogszabályt akarunk alkotni. Hangsúlyozom, tiszte lt Országgyűlés, a tisztázatlanságok miatt, a szabályozni kívánt tárgy törvénybe kívánkozása miatt, továbbá a már meglévő és erre vonatkozó törvények miatt, továbbá az Országgyűlés tagjainak az említett napokon való teljesen eltérő, az ország számtalan pon tján nyilván örömmel eleget tenni kívánó kötelezettségének mind ellentmond ez a javaslat. Ezért javíthatatlannak
