Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - Az 1956. évi forradalom és szabadságharc eseményeivel, valamint Nagy Imre miniszterelnök mártírhalálával összefüggő történelmi ünnepnapok méltó megünnepléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
121 és a mi javaslatunk szerint visszavonandónak minősíteném, és arra kérem az előterjesztőt, hogy az elmondottakat fontolja meg. Bár úgy tűnik, ez nem történt meg, ezek mind elhangzottak az alkotmányügyi bizottság említett ülésén is, nem tudjuk támogatni nagyon nagy sajnálattal. Nem szeretnénk annak az ódiumát vállalni, hogy valamilyen nagy nemzeti konszenzust igénylő kérdésben az ellenzék különvéle ményen van. Ez nem az a kérdés. Ez az Országgyűlés működésével kapcsolatos országgyűlési határozatot kíván egyfajta ünnepélyes jogforrássá emelni olyan kérdésben, amelyben alapvető kérdések nincsenek tisztázva, amelyek törvényi szabályozást kívánnának. Kös zönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, az ajánlás szerinti 1010 perces időkeretben. Írásban jelezte felszólalá si szándékát Szabó Zoltán, a Magyar Szocialista Párt részéről; őt megelőzi kétperces felszólalásra Kosztolányi Dénes úr, a FideszMagyar Polgári Párttól. Parancsoljon, öné a szó. DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szó t. Tisztelt Hallgatóság, Rádióhallgatóság! Azért kértem szót, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az MSZPs vezérszónok egy fiatalember volt - nem látták a képernyőn. Valószínűleg jóval 1956 után született (Derültség a kormánypárti padsorokból.) , ezért a z az érzésem és meggyőződésem, hogy itt megint a Szocialista Párt és a baloldal szokásos cinizmusával állunk szemben, ami annyit jelent, hogy egy fiatalembert kértek fel arra, hogy mondjon el egy történelemhamisító beszédet. Rajta kívül még háromnégy MSZPs képviselőt látok a teremben, abból kettő hivatalból van jelen, az államtitkár úr és a frakcióvezető úr. Ennyien érdeklődnek, de gondolom, egyszerűen nem mernének az emberek szemébe nézni egy olyan történelemhamisítás előadása mellett, hogy itt egy két é s fél éves korszakot dolgozunk fel, mert a fiatalember, akinek ugyan felsőfokú végzettsége van, vagy az iskolában nem mondták meg neki, vagy a szülei hallgatták el, hogy a dicsőséges ’56os forradalom október 23tól november 4ig tartott, utána a terror jö tt, aztán borzalom, és utána jött az önök negyven éve. Kérem szépen, nálunk mind a mai napig a környéken és mindig és most azért szólok, azért a sok százezer emberért, aki november 4én is kiteszi a gyertyát az ablakba, és mindenütt ég a gyertyafény, nem a halottak napi gyertya, fiatalember, ha nem mondták volna meg a szülei, nem egy nagy gyertyát teszünk ki november 1jén, ami november 4én is világít! November 4én kitesszük az ’56os gyertyákat, egyre kevesebb helyen - maguk miatt! (18.30) Én azokkal az emberekkel érzek együtt, azokkal a százezrekkel, akik mind kirakják november 4én az ’56os halottaink és az ország veszte miatt a gyászgyertyákat. Nem tudom, remélem, az ön szülei is kirakták; vagy önnek nem mondták meg, mikor megkérdezte odahaza, hogy va jon a gyertya miért ég - akkor azt mondták, hogy a halottakért ég. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Hát azokért ég. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen . Kétperces felszólalásra megadom a szót Mécs Imrének, a Szabad Demokraták Szövetségéből; parancsoljon, öné a szó. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kosztolányi Képviselőtársam! Nem november 4éig tartott a forradalom, jóval későbbig. Igen erő s ellenállás bontakozott ki november 4e után; a fiúk 15éig harcoltak, utána a munkástanácsok kerültek az élre, ők vették át az ellenállást, az ellenállás gócaivá
