Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Margot Wallström, az Európai Unió környezetvédelmi főbiztosának köszöntése - Az országos hulladékgazdálkodási tervről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): - ELNÖK (Mandur László): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1189 Senki ne legyen büszke ebben a hazában, akármilyen politik ai pártnak a támogatója, akárki legyen, idős vagy fiatal, ha arról hall számadatokat, hogy milyen mértékben raknak le - raktak és raknak le - hulladékot Magyarországon, ugyanis ez az egész vita arról szól, hogy az elkövetkezendő időszakban mi fog történni hulladékos területen úgy, hogy az emberek életét mennyiben befolyásolja és határozza meg, és a legvégén mennyit fognak fizetni, ha betelnek a szeméttelepek, mert újabb és újabb hulladékhullám önti el az országot! Hogyan? Úgy, hogy megvesszük az üdítőitalt, úgy, hogy megvesszük a Tetra Pak dobozokat, abból elfogyasztjuk az üdítőt; úgy, hogy az olajat elhasználjuk, és eldobjuk a csomagolóanyagot, amely a szeméttelepeket betölti, és ezek után viszont a költségeket az embereknek kell kifizetni. Erről szól ez a vita! ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Kis Zoltánnak, a Szabad Demokraták Szövetségétől. Parancsoljon, képviselő úr. DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Most szerintem eljött egy olyan pillanat, amikor érdemben és értelmesen tudunk beszélgetni. Amit Illés Zoltán elmondott, az a színtiszta igazság, az úgy van, és ennek a tervnek erre kell alapulnia, ez is színtiszta igazság és így van. Ha itt a prioritáslistát meg tetszik nézni - és legalább most m ár tényleg erről beszéljünk , ennek a prioritáslistának igazán alkalmazkodnia kell ahhoz, amit Illés Zoltán mondott. (21.50) Ez sorrendben határozza meg, hogy nyilvánvalóan első az újrahasznosítás, második az ártalmatlanítás, a negyedik az égetés, és nem szabad a lerakás, abszolút nem szabad. Azokkal az adatokkal jönnek a kedves képviselőtársaim, hogy lám, csökkenő tendenciával számolunk a keletkező hulladékra, mégis magasabb preferációkat adunk az égetőkre. Ez azért van, mert ha megnézzük, hol tartunk mos t, barátaim, a kommunális hulladéknál, ami újrahasznosításra kerül, 3 százaléknál tartunk. Még a veszélyesnél se értük el a 40 százalékot. Tehát van egy óriási lemaradás. Illés úr is mondta, Tóth úr is mondta, Pap úr is mondta, hogy több mint ezer illegáli s lerakó van, ami nem felel meg az előírásoknak. Ezeknek a felszámolása, ennek az egész műveletnek a továbbvitele 2008ig nem lehet más, mint hogy olyan jellegű beruházásokat is indukál, amelyek ezt a folyamatot, amit Illés Zoltán elmondott, segítik elő. E zért van egy ellentétes terv, azzal számolunk, hogy lefelé megy a hulladék vagy legalábbis nem emelkedik, de ehhez képest meredeken meg kell a másik oldalt húzni, mert száz év szemetén vagyunk itt rajta. Nyilvánvaló, hogy ahhoz képest ezt öt éven belül nem vagyunk képesek felszámolni, de ezt az irányvonalat kell követni. Minden olyan elképzelését Illés Zoltánnak, ami egyik oldalon a szankcionálást jelenti az ilyen kibocsátókra, a másik oldalon az ösztönzést jelenti, támogatni kell. Ez az, ami - tudom, hogy nem csodálatos terv - ezen terv alapján jogszabályokban majd meg kell hogy jelenjen konkrétan, és hozzá nyilván a pénz is. Köszönöm. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Normál felszólalásra megadom a szót Lezsák Sándornak, a Magyar Demokr ata Fórum képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Bocsásson meg a tisztelt Ház, miniszter asszony, hogy nem a korábbi vitát folytatom, amelynek nyilván van veszélyes mellékterméke, van újrahasznosítható ré sze, és van, amivel a jövőben gazdálkodni is lehet akár itt, akár ott. (Dr. Kóródi Mária és dr. Orosz Sándor tapsol.) De én inkább az elmúlt két megszólaláshoz szeretnék oly módon csatlakozni, hogy egy 1990 óta valamennyi ciklusban hiába hangoztatott probl émát és annak egy megoldási lehetőségét próbáljam
